Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Kerecsényi Edit: A tüzelőberendezések változása Dél-Zalában a 19. században

térhódítása Kanizsán és a többi dél-zalai mezővárosban valamint a nagyobb ura­dalmi központokban és korcsmákban már a 18. század derekán is gyakori volt a konyha tüzelőberendezései feletti bolthajtásos szabadkémény. 18 Pa­rasztházban azonban ilyennel viszonylag ritkán találkoztam. A legrégibb sza­badkéményes épületet egy Kanizsához közeli, Koblenz környékéről a 18. század derekán telepített sváb faluban 19 találtam. Mivel a ház 1962. évi bon­tását végigfényképeztem, az építkezés sok értékes részletét megfigyelhet­tem. Korpavár, Országút 18. 1964-től Nagykanizsához tartozik. Az oldaltornácos - a mestergeren­dába vésett évszám szerint 1823-ban épült - téglaház szoba-konyha-szoba beosztású. (19. kép.) Valamennyi helyiség különbejáratú. (A hátsó szábából később kis kamrát választottak le.) A szoba és konyha előtti tornácot három, téglából rakott oszlop tartja. Tetőszerkezete szarufás-kakaspántos, csonka­kontyos, zsúppal fedett. A konyha csaknem kétharmada téglával boltozott és szabadkéményes. Benne hátul, középen 1900 körül átépített, három szellőző­lyukkal ellátott, csupán előpadkás téglakemence áll, hozzátapasztott, vele egykorú takaréktűzhellyel és "katlanházzal". Hogy milyen lehetett a korábbi kemence, a legidősebb emberek sem tudják. A konyha mindkét boltozat alatti sarkában áll még a tüzelőpadka, ahonnét egykor a cserépkályhákat fűtötték. Hogy azok miként néztek ki, nem tudják már. A bontáskor az első szobában valószínűleg a konyhaival egyidős, falazott takaréktűzhelyet láttam. Általában ezen főztek. 20 (20-21. kép.) E korpavári házhoz hasonló az ugyancsak svábokkal benépesített, szomszédos Hosszúvölgy (Langviz), Széchenyi u. 15. alatti - a mestergeren­dába vésett évszám szerint 1833-ban épített - zsúpos téglaház is. A bolthaj­tásos és szabadkéményes konyha eredeti tüzelőberendezését már elbontot­ták. 1963-ban, a felmérés idején csupán egy nagyméretű, kemencével össze­épített, falazott takaréktűzhely állt benne, amit helybeli parasztkőműves épí­tett a nagyszülők részére. A konyha külső és belső, tüzelőteres részét elvá­lasztó, a boltozatot tartó gerenda 35-45 cm vastag, s alsó széle 2,25 m-re volt a talajtól. A szobában az egykori szemeskályha helyére átlagos méretű, 18. 1768-ban pl. Szeivert János kanizsai ötvösmester - aki pedig nem volt tagja a polgárok testületének - új házáról azt írják, hogy "vagyon benne két nagy szoba és mind a kettőnek szép benyillója és bóthajtásos konyhája". A másik házának ugyancsak bolthajtásos volt a konyhája. OL P. 1322. Rsz. 178/2. P. szekció 76. 19. 1744-ben a Batthyány-család 5, a török idők alatt pusztává lett faluba telepített sváb lakoso­kat. OL. Batth. P. 1322. Rsz. 180. No 85. Fol 1-2. 1744. 20. TGyM A/231-68, és A/296-68.; F. 2154-55., 4134-38.

Next

/
Thumbnails
Contents