Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Knézy Judit: Táji különbségek a somogyi paraszti építkezésben, (1696-1860)

12. kép. Zsilipéit borona hidas. Csököly, Rákóczi u, 89-ből áttelepítve a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjteménybe. MMMA VII. A. 149 783. béliek többre is emlékeztek.

23 Ez az a terület, ahol a legáltalánosabbak voltak a boronafalú gazdasági építmények; pl. tisztán boronafalú (egymásbacsapolt végekkel) présházaspince (2-3. kép) is előfordult, ezenkívül kamrafélék, pálinkafőzők (17. kép), istálló, pajta, de még tyúkól is (16. kép) készült fából való falakkal még a 20. század elején is. A közös községi kutak fölé faállványzatot építettek. (13. kép) Az uradalmi rendelkezések a gazdasági építmények tekintetében toleránsabbak lehettek, mint a lakóházak esetében, hiszen a boronafalú gazdasági épületeknek rendkívül széles skálájával lehet számolni még a 19. század folyamán is a megye déli felében. Ahol már a vertfallal (Somogyban "tömés" a neve) készültek a lakóházak, pajták, istállók, még a kisebb ólak pl. hidas, fészer, kamrafélék falainak megszerezték a keményfa pallókat (pl. a KülsőSomogyban, Kapós mentén. (11. és 15. kép) A kutakat is bélelték hasított pallókkal még uradalmi legelőkön is. (14. kép) A fahiány miatt előbb-utóbb az új építkezéseknél kénytelenek voltak a vert - vagy vályogfalakat előnyben részesíteni. A fáziseltolódás a lakó- és gazdasági épületek faltechnikájának változtatásában még sokáig érződött. Pl. 1841 -ben az egész telkes Bíró családnak Mernyén kétszoba-konyha-kam23. KERECSÉNYI Edit 1968. 54.