Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Knézy Judit: Táji különbségek a somogyi paraszti építkezésben, (1696-1860)

13. kép. Közös községi kút. Somogyudvarhely, Kossuth u. 1982. MMMA VII. A. 144 153. 14. kép. Uradalmi gémeskút, Iharos Kanizsaberek. Repró: CSECSETKA Ferenc, MMMA VII. A. 154 291. rás lakása, ökör- és marhaistállója tömésfalú volt, a ház nádfedésű, a sövényfalú pajtával egybeépített tömésistálló zsúppal fedett.

24 A 19. század végén fordított általában a helyzet, a módosabb gazdák előbb kezdik téglából, cserepes fedéssel istállójukat, pajtájukat készíteni, mint lakóházukat. Míg a gazdálkodásban előrébb tartó, módosabb Külső-Somogyban a beltelken lévő építményeken kívül a szőlőhegybelieket is hamarosan tömés-, vályog-, majd téglafallal kezdték építeni, Marcali környékén a szőlőkben tovább fennmaradtak a borona- és sövényfalú pincék, csak a 19. század végén emelték szinte tömegesen tömésfalúnak. A tetőszerkezetben is fáziseltolódásban volt a megye északnyugati fele az északkeletitől, mivel a bárdolt, hasított keményfa gerendákat és tetőpallókat tovább használták és az ollóágasos tetőszerkezet még sokáig fennmaradt a tömésfalú lakó- és gazdasági épületeken a Kis-Balaton körzetében, a Kis- és Nagyberek falvaiban.

25 Itt a tetőfedésben - mivel e berkes vidék bőségesen termett nádat - a nádfedés nem számított drágábbnak a rozsszalmánál, zsúpnál; és igen elterjedt volt, nemcsak a módosaknak jutott. 24. SML Mernyei urdalom. Orphanalia 1841. szept. 21. Mernye 25. HOSS József, Somogyszentpál építkezése. Kézirat Rippl-Rónai Múzeum Adattára 954. lásd. 1960-70-es évek műemléki felméréseit e területen.