Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

H. Csukás Györgyi: A mernyei uradalom épületei a 18-19. században

estében is gyakran alkalmazták. Néhol a mestergerendát nélkülöző födém nem bírta a terhelést, a fűgerendák meghajoltak, kénytelenek voltak utólag mestergerendát aláhúzni, aládúcolni, vagy a padlástérben elhelyezett mestergerendához hozzásrófolni. A mestergerenda - gyérülő számban bár - de még az 1860-as években is feltűnik - nemcsak juhakloknál, istállóknál, magtáraknál, hanem lakóházaknál is. Alkalmazását a padlás nagyobb megterhelése, vagy a födémgerendák ritkább elhelyezése (3 sukknál nagyobb távolságra) indokolhatta. Még az 1860-as évekből is ismerünk cselédház-terveket, melyek a mestergerenda alkalmazásáról tanúskodnak.

76 A 1859-es összeírásban több cselédháznál előfordul a szalmapólyás {viklis, viknis) födém is, elsősorban Taszáron. Több, a 40-es évekből származó ártételben is szerepel, néhol mint alternatív lehetőség a deszkafödém mellett. Elterjesztésében a környékbeli falvak német kőműveseinek lehetett szerepe, ugyanis kőműves-ártételként van felsorolva a költségelőirányzatokban.

77 Stukatúros mennyezetre szórványosan a 19. század közepétől vannak adatok: a nagydobszai kovácsház és a kisdobszai molnárház padlását jelölte stukatúrosnak ugyanaz a Zbella Ignác uradalmi mérnök, aki Taszáron a viklis födémeket is összeírta. A stukatúros födémen tehát itt nem viklis födémet kell értenünk. A stukatúros mennyezetnek az 1851-ben épült kovács- és molnárházban való megjelenése mindenképpen feltűnő. Ekkor ui. még a vezető adminisztrátorok házaiban is csak a reprezentatív helyiségekben fordult elő. Az 1847-ben épült taszári tiszti lakás 3 utcai szobájának stukatúros mennyezete ki is volt pingálva. À boltozott födémek sok háznál megtalálhatók, legalább a konyha, de gyakran a folyosó is boltozott volt. Több utasításban olvasható, hogy a kéménytartó gerenda fölé boltíves kiváltás építendő, hogy a füstgerenda bármikor kiemelhető legyen. Egyéb helyiségek - a pincét kivéve - ritkán boltozottak. Bolthajtásos szobák leginkább plébániákon, a kormányzói és ispán-házakban (főként a levéltár, kancellária), s árendásházakban (bolthelyiség) találhatók. Sok épület alatt volt egy-két helyiségre kiterjedő pince, amely a korábbi időszakból fennmaradt néhány boronapince kivételével dongaboltozatos volt. A dörgicsei kerületben a 30-as évekből fennmaradt kimutatások a kőből rakott boltpincék elterjedését tanúsítják. A pincét gyakran utólag mélyítették ki a már meglévő épület alatt. A putrinak, földkunyhónak nevezett építményekről már megemlékeztünk. Ezek közt akadtak olyan tetőszerkezet nélküli épületek, melyek bolthajtását földdel fedték. 76. Pl. Elöl Mérték egy újonan építendő cselédházhoz Taszáriba. (Oscsodal Joseff szigetvári ácsmestertől 1860.) SmL. ML. d. Inventaria. ZENTAI Tünde 1990b. Jegyzetek 42. old. 164. jegyzet írja, hogy a szigetvári, kaposvári építészek az 1870-es, 80-as években is mestergerendás lakóépületeket terveztek az uradaimakba. Ez annál is inkább érthető, mivel ugyanazok a kőműves-pallérok, ácsok dolgoztak a közeli uradalmakban. ZENTAI Tünde 1990a. 220. a 19. század végére teszi a mestergerenda elhagyását a Dél-Dunántúlon. 77. A "német stukatúrnak" is nevezett szalmapólyás födémekrői CSORBA József 1857. 87. I megemlékezik. A 19. század közepén a parasztházaknál is elterjedt, főként a megye keleti részén. ZENTAI Tünde 1989a. 222. 78. ZENTAI Tünde 1989a. 222.