Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

H. Csukás Györgyi: A mernyei uradalom épületei a 18-19. században

A korábbi összeírásokban csak sárral tapasztott, sövényfalúnak emlegetett házak, istállók fennmaradt példányai szinte mind talpakra és oszlopokra épültek, ami a talpas-vázas építkezésmód egykori általános elterjedtségére enged következtetni.

69 1835-ben még az uradalom központjában, Mernyén is akadt talpas sövényház (a méhész lakott benne) és több melléképület. De a chirurgus házáról is megjegyezték, hogy az 1835-ben épült újjá, mivel korábban „sokféle falbul állott, úgy mint fonyásbul, válubul és tömésből." A 19. század közepén már a legtovább fennmaradt sövényfalú baromfiólakat, méheseket is téglára építik át. Nem nagy számban bár, de szinte minden somogyi birtokon előfordulnak a putrinak, földgunyhónak nevezett, félig földbe mélyített épületek, olykor igényes kivitellel, pl. téglaboltozattal, kéménnyel. Ezek vagy az újonnan betelepülő pusztákon, vagy kanászok, téglás legények, nyomtatók hajlékaiként jelennek meg. Értékük olykor megközelíti a hasonló nagyságrendű házakét (100-200 Ft), máskor mindössze 4-6 Ft-ra becsülték őket. Általában szobakonyhából álltak, bejáratukhoz síp vezetett. Némelyiket zsúppal fedték, a téglaboltozattal épülteket viszont gyakran csak földdel borították. Néhol ideiglenes építményekről van szó (pl. a nyomtatók putrija, vagy az ideiglenes téglaégetők mellett álló tégláskunyhók esetén), máskor viszont általunk nem ismert okból az uradalom építtetett ilyen hajlékot tartós használatra. Az uradalom 1833-ban elrendelte, hogy Fonón a birkás és a kanász bujtároknak a veszedelmes és tűzifaigényes "föld alatti kunyhói" helyett két szobából és konyhából álló lakóházat építsenek. Ugyanebben az évben viszont szobakonyhából álló gunyhó építését tervezték a fonói és dobszai kanászok számára.

70 A tervrajzok közt is előkerült egy 1837-ből származó lap, amely egy Szt. Miklós pusztán felépítendő, kéménnyel, téglaboltozattal ellátott földkunyhót ábrázol.

71 Padozat Az uradalom vezető rétegének lakóházaiban, plébániákon, fogadókban az utcai szobák, reprezentatív helyiségek már a 18. század vége óta gyakran pádimentumosak voltak.

72 A hátsó helyiségeket, a folyosót, a konyhát és a cselédszobát téglával flaszterozták. Ezeknek az épületeknek általában a padlása is téglával volt lerakva. 69. GILYÉN Nándor hangsúlyozta, hogy a talpra épített vázszerkezet a Dunántúl középső, nyugati és déli területein már korán kiszorította a cölöpvázas szerkezetet, utóbbinak ezért hiányoznak az emlékei. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 64-65. 70. Mernyei Uradalomban 1833-ban teendő épületjavítások és újítások jegyzéke. (Ugróczy Ferenc jószágkormányzó kimutatása) SmL. ML. d. Inventaria 1827-1840. RASSY Tibor gyűjtése. 71. Ein neu zu erbauenden Erdhütte in Rudera Szt. Miklós. (1837) SmL. ML. d. Inventaria 1835-1943. 72. Ilyenekkel már az 1804-es kamarai összeírásban is találkozunk. Ld. a 24. jegyzetet, továbbá: KNÉZY Judit 1972. 527.