Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

H. Csukás Györgyi: A mernyei uradalom épületei a 18-19. században

nálható anyagot a melléképületeknél, esetleg a zsaluzat, állványzat készítésénél hasznosították.

53 Az uradalom tehát építkezéseit is egyre inkább üzemszerűen bonyolította. Míg az előző korszakban még egyértelmű volt az uradalmi alsóbb szintű épületek és a helyi népi építkezés kapcsolata, addig az üzemszerű építkezés, az új anyagok, a kőműves- és ácsmesterek tevékenységével meghonosuló új épületszerkezetek alkalmazása egyre jobban eltávolította attól. De az uradalmi épületek méreteikben, alaprajzi kiosztásukban is eltávolodtak a paraszti épületektől. Egyre ritkábban épültek azokhoz hasonlítható, szoba-konyhakamra alaprajzú lakóházak. A magasabb adminisztrátori réteg lakóházaiban már specializált szobák egész sora található (kancellária, iroda, ebédlő, vendégszoba, cselédszoba stb.), a konvenciósok többsége számára pedig egy új típusú épületet, többlakásos cselédházat építettek.

54 Még nagyobb az eltérés a gazdasági épületek terén, melyeknek a paraszti léptéket messze meghaladó dimenziója más épületszerkezeteket, az eltérő tartásmód más kivitelezést igényelt. Az uradalom preferált gazdasági ágazatainak megfelelően különösen a magtárak és a juhászat építményeinek állandó fejlesztésére fordítottak nagy gondot. Végül gyakoriak az olyan uradalmi épületek, amelyek különböző funkciójú helyiségeket egyesítettek közös fedél alatt. Ennek az elvnek a legszélsőségesebb megnyilvánulása az az Ugróczy Ferenc jószágkormányzó által felvázolt cselédház lett volna, amelyet a mernyei kormányzói ház udvarára képzelt. Ebben a cselédek lakóhelyiségein kívül baromfiház, jégverem, kocsiszín, mángolló kamra, kerti kamra, fáskamra, zöldséges pince, magház és istállók lettek volna egy fedél alatt. (11. kép.) Ugróczy terve azonban örökre papíron maradt. Léteztek viszont épületek, ahol írnokszoba és gyümölcsaszaló, istálló, kocsifészer, cselédlakás, vagy kasznárlakás és magtár helyezkedtek el közös fedél alatt. Ugyanakkor az is előfordulhatott, hogy a tiszti házból hiányzott a konyha, mivel az az udvaron, a cselédházban kapott helyet. A korábbi, hagyományos építkezésmód elemei a század derekán már többnyire olyan esetekben sejlenek fel, amikor a béres maga készítette hajlékát, istállóját. Az 1859-es összeírásból pl. arról értesülünk, hogy a mernyei pusztán két béresnek a háza talpakra, oszlopokra fonott fallal készült, ami ekkor az uradalmi építőgyakorlatban már teljesen elavultnak számít. Az összeíró az egyébként kivételes eset magyarázataképpen meg is jegyzi, hogy a béresek házaikat maguk építették. A cselédek maguk készítette épületeit vizsgálva néha olyan építőgyakorlat is feltűnik, amely már a falvakban is idejét 53. Ld. az 51. jegyzetet, továbbá: Dörgicsei kerületben történt építések s ezekre tett Költségek Jegyzéke 1832-től 1843-ig. (Dornay István jószágkormányzó kimutatása). SmL ML. Fiscalis iratok 1715-1899. RASSY Tibor gyűjtése. Mernyei Uradalomban 1833-ban teendő épületjavítások és újítások jegyzéke. (Ugróczy Ferenc jószágkormányzó kimutatása). SmL. ML. Inventaria 1827-1840. RASSY Tibor gyűjtése. 54. Ennek első csírájával már 1804-ben találkozunk egy dörgicsei, "cselédek és pásztorok háza" elnevezésű épültnél, amelyben három konyha és három szoba volt. Az uradalmi majorokban felépülő többlakásos cselédházakban már korántsem jutott külön konyha, sőt szoba sem minden családnak. Ld. a 24. jegyzetet.