Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

H. Csukás Györgyi: A mernyei uradalom épületei a 18-19. században

múlta. A piarista uradalom állattartást engedélyezett konvenciósainak a tej biztosítására.

55 A cselédek szerény istállói mindenütt megtalálhatók a somogyi- tolnai kerületekben. Karókra épült, zakatos falú építményeknek írják le őket, padlás nélkül, szalmával fedve. Az itt-ott elszórt megjegyzésekből az tűnik ki, hogy a zakatos falú istállók földbevert karókra épült, szalmával, ganéjjal berakott, vagy ritkábban fonott falú, elég szellős építmények voltak.

56 Hasonlóképpen kell értékelnünk a göllei Szt. István pusztán élő cselédek putriszerűen kiképzett "földi istállóit" is. A mernyei uradalom építkezéseit vizsgálva egy tényt mindig szem előtt kell tartanunk. A Kegyes Tanítórendnek nemcsak birtokba kerülése után, a teljesen elavult gazdálkodás modernizálása, s az ehhez szükséges épületállomány megteremtése idején kellett állandó anyagi nehézségekkel küzdenie, hanem szinte egész fennállása során. Minthogy az 1807-es adománylevél értelmében az uradalom jövedelmei elsődlegesen a rendházak és a hozzájuk kapcsolódó iskolák fenntartását voltak hivatva szolgálni, ennek érdekében az uradalom által megtermelt jövedelmek nagy részét (az éves bevételek 55-60%-át) elvonták. Ez rendkívüli mértékben megnehezítette a költségesebb beruházásokat, az épületállomány korszerűsítését.

57 Az állandó, néha már kicsinyesnek tűnő takarékoskodás teszi érthetővé, hogy csak a gazdaság vezető ágazatainak építményeire (magtárak, birkaaklok) áldoztak sokat, amelyek közvetlen gazdasági hasznossága, gyors megtérülése kézenfekvő volt. Egyéb építményeknél, elsősorban a cselédek lakóházainál a takarékosság oda vezetett, hogy a már alkalmazott és bevált korszerűbb épületek sem tudtak végérvényesen meghonosodni, és a század derekán is gyakran az olcsóbb - de kevéssé tartós - megoldásokat részesítették előnyben.

58 A szilárd anyagból épült korszerűbb cselédházak mellett a század derekán is épültek tömés- és vályogfalú épületek, olykor alapozás nélkül. Az épületállomány fejlesztése nem állt arányban a cselédlétszám növekedésével, s az uradalom konvenciósainak lakásviszonyai a környéken szokásos átlagnál is rosszabbak voltak. A takarékossági szempont abban is megnyilvánult, hogy többet áldoztak a gazdaságilag több hasznot hozó központi kerületekre, mint a forgalomból kieső, kedvezőtlen adottságú, kisebb haszonnal kecsegtető birtoktestekre. Ezért az egyes kerületek épületállományában jelentős különbségek fedezhetőkfel, ami a kerületenként készített épületkimutatásokban jól érzékelhető.

59 55. SZENTIVÁNYI Béla 1943. 113. 56. A zakót szó Szatmárban földbe vert karók közé szalmából, törekből rakott falat jelent, elsősorban ólaknál fordult elő. Ismert a szó Kemenesaljáról is: "zakottal megrakja". SZINNYEI József 1897-1901. 1032. 57. TÓTH Tibor 1977. 9., 13. 58. A takarékossági szempont a sokkal gazdagabb, fejlettebb nagybirtokokon is alapvető szempont az építkezéseknél. CS. DOBROVITS Dorottya 1983. 51-53. 59. Ugyanez jellemző pl. a Festeticsek csurgói uradalmának építkezéseire is. Míg az uradalmi központokban már a 18. század végén a piaristák mernyei építkezésénél fejlettebb szintet valósítottak meg, addig a központtól táyolibb majorokban megmaradt a hagyományos faépítkezés, az azzal kapcsolatos épületszerkezetekkel, alaprajzi elrendezéssel együtt. KNÉZY Judit 1986-87. 299. f