Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Beszédes Valéria: A jugoszláviai népi építészetkutatás dél-alföldi vonatkozásai

vakká fejlődnek. A határőrvidéknek azonban lényegesen nagyobb szerepe volt a települések kialakulásában, de Szlavóniában nem tervezett falvak létesülnek, mint Bácskában és Bánságban, hanem megmarad a halmazos szerkezetük. KOJIC, Branislav szerint a Dráva menti lakóház is az egyhelyiséges földszintes épület továbbfejlődéséből alakult ki, előbb a szobától, a hizatól elválik a konyha, majd a későbbiek során a konyha két oldalán lesz egy-egy szoba. A következő fejlődési szakaszban Szlavóniában a házakhoz tört- vagy kiugrótornácot építenek. A kelet-szlavóniai házak, mivel hasonló természeti és társadalmi adottságok hatására keletkeztek, sok hasonlóságot mutatnak a szerémséçji faépületekkel.

11 KOJIC, Branislav ezekkel az épületekkel kapcsolatban egyéb ismereteket nem közöl, nem tudni, hogy boronaházakról vagy éppen favázas épületekről van- e szó. Említést tesz arról, hogy Szlavónia dombos vidékein, Papuk és Bilo Gore környékén, a faépítkezés mellett gyakran követ is használnak. A Dráva menti vert falú és vályogházakról nem tesz említést. A tűzhely változásával Szlavóniában nem foglalkozik. A vajdasági ház alakulásában meghatározó szerepe volt a politikai és társadalmi tényezőknek. Nemcsak a települések szerkezetét határozták meg, hanem az itt folyó építkezést is. A török hódoltság után részben szerb határőrök, részben pedig német telepesek érkeznek erre a vidékre. Az itteni lakóház alakulását KOJIC, Branislav e két népcsoport házainak fejlődésével magyarázza. A határőröknek az épülete kéthelyiséges volt, előtte oldaltornáccal. Ilyen volt a német kolonista ház is, tornác nélkül. Később a 19. században a németek is átveszik a szerbek gyakorlatát. A tornácos kétosztatú lakóház KOJIC, Branislav szerint a kosovói földszintes épület őse. A szerző azonban, amikor ábrázolja is a lakóház alakulását, az őstípusnak az egyhelyiséges középtűzhelyes épületet tartja, ennek pedig nem volt tornáca.

12 (3. kép.) A vajdasági házak építéséhez a huszadik századig elsősorban vert falat és favázas falakat alkalmaztak. Nyeregtetejük volt, homlokzatuk szigorúan alkalmazkodott az utca regulációs vonalához. Az épületek nemcsak külső megjelenésükben voltak tipizálva, hanem belső beosztásukban is. A betelepülő német és szerb határőrök házaiban a 19. században kizárólag a konyha tüzelőjében volt eltérés: az előbbieknek épített volt a tűzhelyük, az utóbbiaknak pedig alacsony nyitott tűzhelyük volt, láncon vagy rúdon függő bográcsban főztek, sütőharangot, crepuljai, pekváX használtak a sütéshez. (4. kép.) KOJIC, Branislav kizárólag a német telepes és a szerb-kosovói földszintes házzal számol a vajdasági lakóház alakulásában, s nem veszi figyelembe a magyar alföldi lakóház elsődleges meghatározó szerepét. DEROKO, Aleksandar, KOJIÓ, Branislavhoz hasonlóan, építészként foglalkozik a népi építészettel. Egy-egy vidék építkezését szerinte elsősorban az életmód, a természeti környezet, az éghajlat befolyásolja. Ugyanilyen fontos szerepük van a szubjektív tényezőknek: a hagyománynak és az újításnak. A falusi, kisvárosi házakat elsősorban szerkezeti és esztétikai szempontok 11. KOJIÓ, Branislav 1958. 49. 12. KOJIÓ, Branislav 1958. 51.