Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Ksenija Markovic: Adalékok a szláv lakáskultúra folytonosságához

környékén a „pritvor" szó, a folyosó előtereként használatos. A folyosó előterét Zágráb vidékén az elterjedt „polutan", „poiudan", „polutnjak" (félnap, fél dél, valószínű a tornác). Ez a helyiség alacsony nyeregtetővel fedett és az udvar felől alacsony kerítésfélével elkerített rész. A tetőcske fa oromzatát is, mint a tornác összes fából épült részeit faragásokkal, feliratokkal díszítették. Gyakran megtaláljuk itt kifaragva az építés évét és a tulajdonos nevét is. Miután a ház ezen része előírás szerint, mindig dél irányba épül, ennek megfelelően nyerte nevét is. A „polutan", „poiudan", „polutnjak" szavak nem használatosak a beszélt irodalmi nyelvben. A szlavista azonban első látásra megállapíthatja a nyelvi és a fogalmi tartalom kapcsolatát, mert a „poiudan" a lengyel nyelvben a „dél" szót jelenti. A polutan, poiudan és poiutnjak a délnek, dél felé, nap felé fordított helyiséget jelenti. Ez a kifejezés az északi szláv nyelvekkel való kapcsolat maradványaként él. Elképzelhetőek- e Horvátország ezen részén a 19. században végbement szláv behatások? A horvát nyelvjárásokban fellelhető régi össz-szláv és ősi szláv szavak sokasága, valamint a délszláv népek többségénél megőrzött hármas beosztású lakóház jelenléte, egyértelmű bizonyítékai annak, hogy utólagos szláv hatásokról beszélhetünk. A nyelvészeti és etnológiai kutatási eredmények új szempontokat teremtenek a történelemszemléletben, ami új kultúrtörténeti kérdésekhez vezet el, és ezáltal megdőlnek Lubomir NIEDERLE állításai és következtetései. A szerző feltételezései ugyan vonzóak, azonban ebben a beszámolóban, amely külön a délszlávokra, különösen a horvátokra vonatkozik, feltétlenül el kell azokat vetni. Az adatok szerint szláv eredetre utal az, hogy a folyosó (vestibule) és az előtér valóban integrált részei voltak a szláv otthonnak abban az időben, amikor a délszlávok a Balkán felé vándorolva elhagyták északeurópai lakhelyüket, és az ottani hármas tagozódású lakóházak sokasága is erről tanúskodik. Ehhez kapcsolódnak a 14. század második felétől regisztrált, Zágráb környékén meglévő hármas tagozódású lakóházak Horvátországban, valamint szláv eredetre utalnak a Jugoszlávia más köztársaságaiban mindmáig megőrzött helyiségnevek, mint pl.: a„veza", „prag", poiudan", „ogljenka" is. A hármas beosztású lakóházzal, horvátországbeli és kelet-szlovéniai elterjedtségének kérdésével Zorica ÓIMUNOVIÖ foglalkozik, rámutatva A. HABERLAND azon tételeire, miszerint ez a helyiségbeli diszpozíció FelsőNémetország háztípusának hatására alakulhatott ki. A szerző ismerteti a hármas beosztású lakóház kialakulását Alsó-Ausztriában, Moráviában, Lengyelországban és Ukrajnában.

14 A hármas beosztású lakóházak alaprajzának hasonlóságára a szlávoknál, elsősorban a cseheknél, szlovákoknál, lengyeleknél, szlovéneknél és a szorboknál legelőször Lubomir NIEDERLE figyelt fel, és egyúttal megadta a lakóház helyiségei elnevezéseinek leírását is.

15 Ezt a képet ma kiegészítik Václav FROLEC és Jifi VAREKA legújabb, Csehszlovákia vonatkozásában 14. SIMUNOVIC, Zora 1971. 20-26.; SIMUNOVIC, Zora 1973. 115-122. 15. NIEDERLE, Lubomir 1913. 2. füzet.