Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)
Ksenija Markovic: Adalékok a szláv lakáskultúra folytonosságához
A „dorn" 12 (otthon = ház) szóalak, régebbi indoeurópai, szláv és ószláv elnevezése a „kuca " 13 (ház) megfelelőjének, és a horvát, káj meg csa dialektusokban használatos. A „kuca" sző nem össz-szláv elnevezés, mert nincs meg a cseh és lengyel, de az orosz nyelvben sem. Azonban mégis ószláv, szlovén és bolgár, valamint ukrán kifejezés. A ház „domus" értelme eredetileg nem horvát kifejezés, hanem csupán az irodalmi és a köznyelvben használatos. Egy másik ófelnémet jövevényszó a konyha főnév, amely különböző mértékben kiszorította a nyelvhasználatból a „variti" (na ognjistu) igealakot („forralni" a tűzön, tűzhelyen), Petar SKOK véleménye szerint a szláv nyelvbe a 9. század körül került át. Említésre méltó tény, hogy a lakóház középső helyiségét Likában a 77tova Korenica-'\ járás vidékén és Gospicon „ogljenicá"-nak „ognjenicá"-nak (tűztér, tüzelőhely), olykor első vagy külső háznak nevezik. Sz/ayó/7/ában Grubisno Polje környékén ezt a helyiséget szintén „ogljenká"-naW (tüzecskének) hívják. Az okljenka" szó az „oganj" (tűz) főnévből ered, amely eredeti össz-szláv, ószláv és balti szláv kifejezés, és ma Jugoszlávia keleti vidékeinek irodalmi és köznyelvi szóhasználatában él. Ennek a legrégibb nyelvi rétegnek megőrzése Likában és Szlavóniában arra utal, hogy Horvátország ezen vidékének ethnosza elkerülte az erősebb idegen hatásokat, így lehetőség nyílott azon kifejezések megőrzésére, melyek az össz-szláv és ószláv ősiség idejére utalnak. Ez történt egyes szavakkal a csa és káj nyelvjárásban is, mint pl. „dorn" szóval. Az egyes lakóhelyiségek elnevezésének vizsgálatakor az a gondolatunk támadt, hogy a nevek vándorolnak egyik helyiségről a másikra. Az első, külső ház és az „ognjenicá" példáiban már az „első" és „külső" jelzőik igazolják Luoomir NIEDERLE feltételezését a „dorn" szó genetikai fejlődésérő!. Ezek a szavak arra figyelmeztetneK, hogy eredetileg csak egy helyiség voit, melyben főzteK, és a tűz (tűzhely) is itt voit, amelyből a tüzecske (ognienica) ered, amit a régészeti leletek is igazolnak számunkra. A helyisegek nevei régészeti vonatkozásokat hordoznak azok keletkezéséről és további alakulásukról 12. SKOK. Petar 1971. 424 A dom eredetileg mindenre vonatkozott, ami épült, tehát épületet jelentett, azaz a „ház", a lakóház, az oegyhazi szláv „hram" volt. Ennek az utóbbinak eredeti jelentése a vesszőfonaiból, az ellenség elieni védeimet szoigáló házra vonatkozót!:. A hram szó össz-sziáv, ószláv eredetre utai, melynek a balti nyelvcsoportban nincs megfelelője (lásd ehhez SKOK, Petar 1971. 883.). Ez vallási erteiemben a „temlum, templum" szavakra vonatkoztatva egyház: ünnepséget, ünnepi szertartást jelöl (a pravoszlávoknál), domust (Isztriában), dvor = udva; (a Vinodolski zakorikbari = Vmodoii Törvénykönyv). Marko MARULIC a szót „hram"-ként, Marin DRZIC „hram"-ként használja, Kosmeten az utcanyelvben „hram"-ként. Vodicár „hram"-ként él. Jeienti továbbá a ház azon helyiségét, ahol a szerszámokat és étkezés; edényeket használjáK. Boszniában áfás kunyhót (kamrát) „hrama" szóval jelölik. KRK-szigetén is Isztriában a pasztorkunyhót „hramic"-nak nevezik, ugyanitt szerepel meg „hramina' alakban a haz, lakóház jeientese is. 13. SKOK, Petar 1971. szerint a ház (kuóa) eredetileg (állat) gondozónelyet jelölt, az. óegyházi szláv „konsta" szo pedig sátort jelentett. A kuca szóvai a konyhát nevezte« a szerbiai Üresben, Kosmeten, Montenegróban, Likában, Horvátországban, Makedoniában és Kumanovo környéki Nereziuer
