Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Tarján Gábor: Fáziskülönbségek a dél-dunántúli népi építkezés 18-19. századi történetében

10. kép. Szabadkéményes konyha kemencével. Somogyviszló. 1981. ben elsősorban a tömésfal építése terjedt el, a vályogtégla építését sok helyen német sajátosságnak tartották. A század vége felé vált nagyobb jelentőségűvé a téglaépítkezés technikája. A somogyi részeken Felvidékről jött vándor téglaégetők jelentek meg,

57 a kőművesek általában a németség soraiból kerültek ki. A tetőfedésre szolgáló anyagok között egyre jelentősebbé vált az égetett cserép, de a századforduló körüli statisztikák még a növényi anyagból készült héjazatok nagy számáról tanúskodnak (Baranya 43%, Tolna 60%, Somogy 67%).

58 Az építési technika változásával módosult a házak alaprajzi elrendezése. A füstöskonyhás házaknál a helyiségek a hosszoldali tornácról külön ajtóval nyíiottak, belső összeköttetés nem volt. Amikor a szabadkémény megjelent, a lakóházaknak csak egy bejáratuk lett, amely a zárt „belső pitar"ba nyílott. Szemközt helyezkedett el a „bótkonyha", a „szabadkonyha' vagy „hidegkonyha" a pendelykéménnyel. A belső pitvarból jobbra és balra a két szoba nyílott. JANKÓ János a fenti elrendezést „német típusú"-nak tartotta, míg a korábbit magyarnak.

59 Nem vette észre, hogy a két típus között nem etnikai, hanem fáziseltolódásbeli különbség van. A konyhai tüzelő korábbi formája is megváltozott. Nyugati irányból megjelent a hasáb aiakú kemence, amely később különböző részekkel bővült.

60 57. TARJÁN Gábor 1982. 230. 58. Magyar Statisztikai Közlemények 1893 59. JANKÓ János 1902. 205. 60. SEEMAYER Vilmos 1933. 49-63.