Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Tarján Gábor: Fáziskülönbségek a dél-dunántúli népi építkezés 18-19. századi történetében

11. kép. Újabb típusú magyar ház. Kisbárapáti. Somogy. 1900-as évek eleje. A szobában még hosszú ideig ragaszkodtak a cserépkályhához, a szemek azonban mázasak, színesek lettek. A századforduló táján, mikor megjelentek a takaréktűzheiyek, a „rakott sparhelt''ek, a kályhaszemeket ezekbe is beépítették.

61 Az újabb típusú tüzelőberendezések mellett szórványosan fennmaradtak a mázatlan bögrékből rakott középkori formák.

62 A kályháknak elsősorban fűtőfunkciójuk volt, de figyelemre méltó adatunk van arról, hogy a szemeskályhában kenyeret sütöttek.

63 A szabadkémények a század közepének innovációs hullámával kerültek át a terület nyugati felére. A zselici Vásárosbécen az első szabadkéményt 1852-ben építették.

64 Az új épületeket új füstelvezető megoldással építették. A füstöskonyhás házakat csak a zárt kémény megjelenése után, a 20. században kezdték átépíteni korszerűbbre. A terület egyes részein a különböző füstelvezető megoldások hosszú ideig párhuzamosan éltek egymás mellett. A Dél-Dunántúl népi építkezéséből a 19. század végére nagyrészt eltűntek a fázisbeli különbségek. A vakolatd íszes, kisvárosi jellegű homlokzatokkal egységesült az építészet képe. A favázas, zsúpos épületek azonban még sokáig hírt adtak korábbi évszázadok nepi építészeti kultúrájáról. 61. TARJÁN Gábor 1982. 238. 62. BÁTKY Zsigmond 1903. 257-260. 63. ÉBNER Sándor 1931. 96. 64. ÉBNER Sándor 1931. 106.