Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Tarján Gábor: Fáziskülönbségek a dél-dunántúli népi építkezés 18-19. századi történetében

9. kép. Szuloki utcasor német házakkal. Somogy. 1927. Az okok együttesen vezettek a népi építkezésben megmutatkozó erős fázisbeli különbségekhez, ami jó fél évszázadig tartott és csak az 1850-es évek után kezdett fokozatosan kiegyenlítődni. A század második felében a kisbirtokossá lett jobbágyság gondolkodás­módjában változások jelentkeztek. A nagybirtokok szorításában a parasztság azonban nem volt képes továbblépni, birtokát gyarapítani, fejlettebb üzem­szervezetet kialakítani. 54 A református őslakosság ezért születésszabályo­zásba kezdett és anyagi javait igyekezett gyarapítani. Kedvező kínálatot nyúj­tott az akkor fellendülő új stílusú népművészeti kisipar. A legfeltűnőbb válto­zás a Sárközben tapasztalható, ahol a folyarmlecsapolás következtében jelen­tősen meggazdagodott a lakosság. 55 Az építkezésben az új stílus a hatvanas-nyolcvanas években kezdett hódítani. A favázas, füstöskonyhás épületeket lassan felszámolták, földfalú, szabadkéményes házak váltak gyakoribbá. Ebben közrejátszott a paraszti erdőhasználat lényeges módosulása, amelynek következményeként meg­nehezült az építéshez használt faanyagok beszerzése. 56 A magyarság köré­54. RUZSÁS Lajos 1964. 55. KATONA Imre 1962. 56. TARJÁN Gábor 1982. 229.

Next

/
Thumbnails
Contents