Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Tarján Gábor: Fáziskülönbségek a dél-dunántúli népi építkezés 18-19. századi történetében

Nem találkozunk területünkön a nyeregkemencével összefüggő terminus a dóri kemence vagy a kályha megjelöléssel sem. (A 'dóri' szó csak mázatlan vizeskorsó jelzőjeként használatos.) BALASSA M. Iván Baranyából hozott adata ugyan dóri kályhát említ,

34 de az idézett helyen „régi divatos kályháról" van szó.

35 A 18. század elején területünkön csak a lakószobában oldották meg a füstelvezetést, a füstöskonyhák sok helyen a 20. századig fennmaradtak. Zselici mondás szerint a füstöskonyhának „ajtó a kéménye és a füst ott jár ki, ahol a menyesszony".

36 Ebben az időszakban a födém nélküli konyha sem számított ritkaságnak.

37 Később a konyhákat lepadlásokták és füstnyíláson vagy a konyhaajtó külön nyíló felső részén eresztették ki a füstöt. Bár a füstöskonyha szívós életűnek bizonyult, már a 18. századból vannak adataink a kémény meglétére.

38 Ebben az időszakban az egész Alföldet a nyitott kémény jellemezte,

39 így a Duna-menti részeken hamarabb elterjedt, mint a többi területen. Mohácson a gyakori tűzvészek miatt már 1773-ban tilalmazták a gyúlékony deszkakémények építését.

40 A Baranya megyei Levéltárban őrzik azt az 1778-ban született „tűz ellen való rendtartást", amelyből megtudható, hogy a korszakban Pécsett szervezett tűzvédelem volt, mivel a külvárosi házak egy része még nem rendelkezett kéménnyel.

41 Sárközi adatok cserényből készült, sárral tapasztott szikrafogót említenek, amely a füstöt a padlásra vezette. A szabadkémény korai fajtája falábakon nyugvó, sövényfonásos pendelykémény volt.

42 A szájhagyomány szerint a Sárközben már a törökök alatt voltak cserénykémények. Ezeket alkalmanként hirtelen el kellett bontani, mikor hírét vették a török adószedő érkezésének, mivel a füstpénzt a kémények száma szerint vetették ki a falura.

43 Területünk Dráva-menti részén a kéményt „akná"-nak nevezik. Egy ormánsági adat szerint aknát csak akkor építettek, ha a konyhában kemence is volt.

44 Szlavóniai adatok fölfelé keskenyedő, dorongvázas, fonott-tapasztott aknáról adnak hírt, amely a háztetőn kívül deszkakéményben folytatódott.

45 A 18. század népi építkezését a Dél-Dunántúlon a hódoltságkor előtti állapotok folytatása és lassú továbbjelődés jellemezte. A helyzet jelentősebb változását a nemzetiségek és a más vidékről származó - általában katolikus magyar - telepesek megjelenése hozta. 34. BALASSA M. Iván 1985. 142. 35. ZENTAI Tünde 1983. 27. 36. ÉBNER Sándor 1931. 94. 37. ÉBNER Sándor 1931. 94.: CSALOGOVITS József 1935. 6.: PENAVIN Olga 1981. 84 38. KNÉZY Judit 1972. 522. 39. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 111. 40. FÜZES Endre 1984. 161. 41. Baranya megyei Levéltár 700/1778 Közgy. sz. 42. CSALOGOVITS József 1935. 6. 43. ANDRÁSFALVY Bertalan 1964. 155. 44. KISS Géza-KERESZTES Kálmán 1952. 8. 45. GARAY Ákos 1911. 246.