Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Tarján Gábor: Fáziskülönbségek a dél-dunántúli népi építkezés 18-19. századi történetében

6. kép. Talpas-gerendavázas ház, csonkakontyos oromzattal. Szenna, Zselic. 1900-as évek eleje. Már a hódoltság korában éltek területünkön különböző délszláv népcsoportok, a jelentősebb migráció a 18. században tetőzött. A szerbek egy része állandóan vándorolt, gyakran összeírni és adófizetésre kötelezni sem tudták őket.

46 A korabeli források szerint a „rácok" putriházakban, földbe ásott kunyhókban éltek.

47 Feltételezhető, hogy a délszlávokkal a „kutya" típusú balkáni ház is megjelent a területen, ennek továbbfejlődött változatai lehetnek a Dráva mentén századunkig fennmaradt kétosztatú formák.

48 A déli magyar ház jellegzetességeinek tartott balkáni eredetű konyhai eszközök (sütőharang, körte alakú rézbogrács, réztepsi, tűzfúvó cső) a délszláv migrációval kerülhettek területünkre. Az átadás-átvétel idejének meghatározása további kutatást igényel. A német etnikum betelepítésére már a 17. század végén történtek kísérletek, nagyobb tömegben 1720 utáni évtizedekben érkeztek. A század végére a terület összlakosságának több, mint harmada németajkú lett. Először a Duna-menti elnéptelenedett részeket, majd a Völgységet, Hegyhátot és a 46. ÁCS Zoltán 1984. 159. 47. BÉL Mátyás 1979. 340.; HÖLBLING Miksa 1845. 89.; BARANYAY Tivadar 1940. 55. 48. GÖRCS László 1978. 114.; Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztálya: Népi építészeti felmérések (Felsőszentmárton, Homoród, Magyarsarlós)