Sári Zsolt: Típusbútor , A falusi lakáskultúra 1945-1980 között (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

"MANIPULATION ENCOURAGING CONSUMPTION" FURNITURE FACTORIES: DESIGNERS AND TYPES The furniture factories, suffering serious losses during World War II (Chair and Woodenware Factory, Heisler Furniture Factory, Cardo in Győr, the works of Neuschlosz-Lichtig in Kőbánya, Bentwood Furniture Factory in Debrecen or Lingel Factory) were nationalized between the years 1948-1950. After the war, the range of furniture drastically decreased; instead of the previous 2-300 kinds, the mass production of 3-4 types were allocated at the beginning of the 1950s. More significant technological development was realized only between the years 1960-1965. The uniform technical development and the centralized national governance resulted in a homogeneous furniture production. As a result of centralization the Office for Manufacture and Product Design ofWood Industry was established in 1951 with eight designers. Later it was run as Design Office of Furniture Industry and determined Flungarian furniture development for years. Till the 1960s, the effect of models, considered as classics (the items of the 1930s, 1940s) was felt. Besides the members of the older generation of designers (Zsuzsa Kovács, Frigyes Gábriel, József Korner) the younger generation (János Bodnár, Ju- dit Burián, László Heczendorfer, László Mózer) turn towards mass production, often draw designs of European quality and display individual items in different exhibitions. However, of the presented objects only few are put on the production lines. Commercial leaders did not follow the designers' „FOGYASZTASRA SERKENTŐ MANIPULÁTOROK" A BÚTORGYÁRAK: TERVEZŐK ÉS TÍPUSOK A II. világháború alatt súlyos károkat szenvedett bútorgyárakat (Szék- és Faárugyár, Heisler Bútorgyár, a győri Cardo, Neuschlosz-Lichtig kőbányai üzeme, a debreceni Hajlított Bútorgyár, a Lingel gyár) 1948-50 között államosították. A háború után drasztikusan lecsökkent a bútorválaszték, a korábbi 2-300 féle bútor helyett az ötvenes évek elején 3-4 típus nagytömegű gyártását irányozták elő. Jelentősebb technológiai fejlesztést csak 1960-65 között hajtanak végre. Az azonos technikai fejlesztés, a központosított állami irányítás rányomta a bélyegét a bútorgyártásra. A központosítás eredményeként 1951-ben nyolc tervezővel alapították meg a Faipari Gyártás- és Gyártmánytervező Irodát, ami később Bútoripari Tervező Iroda néven működött, és évekig meghatározta a magyar bútorfejlesztést. A hatvanas évekig még érezhető volt a klasszikusnak számító modellek (az 1930-as, 1940-es évek darabjai) hatása. A bútortervezők idősebb generációja (Kovács Zsuzsa, Gábriel Frigyes, Korner József) mellett, a fiatalabb generáció (Bodnár János, Burián Judit, Heczendorfer László, Mózer László) tagjai a tömegtermelés felé fordultak, gyakran európai szintű terveket rajzoltak, és egyedi példányokat mutattak be a különböző kiállításokon. A bemutatott termékek közül viszont csak kevés került a gyártósorokra, a kereskedelmi vezetők nem követték a tervezők fejlődését, szemléletváltását. Kereskedelmi forgalomba kevés, konvencionális bútor került be. 31