Vass Erika: Erdély virágai. Egy kutatás pillanatképei 2006-2011. Kiállítási katalógusok 3. (Szentendre, 2011)

A múzeumi bemutatásra kiválasztott házban egy idős asszony, az 1934-ben született Szántó Erzsébet élt 1954-ben kötött házasságától 2009-ig. Erzsi néni eleinte távolságtartó volt, ám idővel közel kerültünk egymáshoz. Sosem felejtem el, amikor munkatársammal, Szegedi Gabriellával ott aludtunk az egyszobás házban, elalvás előtt együtt imádkoztunk Erzsi nénivel, majd hallgattuk, ahogyan a maga megfogalmazta dicsőítéssel áldotta az Urat. A bontást Erzsi néni aggódva figyelte, az éjszakákat álmatlanul töltötte, hiszen életének egyfontos részétől szakadt el. Az utolsó napon az egyik munkás magával hozta a hegedűjét, és a munka végeztével Erzsi néni egyházi énekeket dalolt el nekünk, majd Varga Ottó szilágysági nótákat muzsikált. Ezekben a napokban az egyedül élő Erzsi néni megnyílt, és úgy fogadott minket, mint saját unokáit: sütött, főzött, megbarátkozott a videokamerával is, és ha valami munkába kezdett, szólt, hogy vegyem fel. Ekkor készítettem az itt látható képet is a fánksütésről, aminek az íze olyan volt, mintha a nagymamám sütötte volna. 11