Sári Zsolt: A vasút Fénykora - A vidék modernizációja. Kiállítási katalógusok 2. (Szentendre, 2011)

VICINAL THE LOCAL RAILWAYS Secondary railways were also called local railways or vicinals - which comes from the Latin word "vicinális" which means neighboring. Today almost only the suburban railways of Budapest are known, but a century ago they covered the whole country with thousands of kilometers of tracks. These railroads completed the main railways - which were used for long travels - and connected these lines with the countryside, hereby they could serve local interests. The local railways were distinguished from the main lines, their construction was cheaper, and their operation was simpler. About 400 km of new railway lines were built yearly, between the regulation of local railway construction (XXX. paragraph of 1880) in 1880 and the end of the century. In the 1890s about 8.000 km of local railway lines were built, the most densely network was constructed on the Transdanubia. There was a railway station in every 20 km. In Transylvania it was 50km. Before the World War I. around 13 000 kilometers of local railway lines were constructed by almost 200 local railway companies. These vicinal had significant role in economic growth, in rural development, and modernization of everyday life. A VICINÁLISOK. HELYI ÉRDEKŰ VASUTAK A helyi érdekű vasutak, a vicinálisok - a latin ,vicinális" szomszédos szóból származik - a mellékvonalakat jelentették. Ma már szinte csak a Budapest környéki elővárosi villamosok ismertek, pedig egy évszázaddal ezelőtt több ezer kilométer hoszszan hálózták be az országot. Ezek a vasútvonalak a távolsági összeköttetést megvalósító fő vasúti vonalakat egészítették ki, kötötték össze a vidéki Magyarországgal, és szolgálták a helyi érdekeket. A helyi érdekű vasutakat megkülönböztették a fővasutaktól, építésük olcsóbb, működtetésük egyszerűbb volt. A vicinálisok építését szabályozó 1880-ban életbelépett törvény (1880. évi XXX. törvénycikk) és a századvég között évente átlagosan 400 km új vasutat adtak át. Az 1890-es években 8000 km helyi érdekű vasútvonal épült meg, a Dunántúlon a legsűrűbb (20 km-en belül minden település vasúti megállóval rendelkezett, Erdélyben ez az arány 50 km) vasúti hálózattal. Az első világháború kitöréséig mintegy 13.000 km helyi érdekű vasútvonalat épített meg a csaknem kétszáz helyiérdekű vasúttársaság. Ezeknek a vicinálisoknak meghatározó szerepük volt a gazdasági fellendülésben, a vidékfejlesztésben, a mindennapok modernizációjában. 13