Sári Zsolt: A vasút Fénykora - A vidék modernizációja. Kiállítási katalógusok 2. (Szentendre, 2011)
nyos állomások, a típusterv alapján emelt épületek és a még szerényebb megálló-rakodóhelyek, valamint a táblás megállók sok ezerszámra sorakoztak az országban, és alapvetően hozzájárultak a térség dinamikus fejlődéséhez, európai színvonalú polgárosodásához. A vasút polgári értéket közvetítő szerepe már elkezdődött az építkezések alkalmával is. Első osztályú vasutak építkezésénél nemcsak az ország különböző területeiről érkeztek munkások, akik saját étkezési, ruházkodási szokásaikat is megmutatták a helyieknek, hanem külföldi (osztrák, cseh, és német) vasútépítő munkások is megjelentek. Ekkor terjedtek el a kubikos munkánál használt eszközök, mint például a kordé, a kubikos talicska és a fogat. A vasútépítések gyakorlata az volt, hogy a főként földmunkákra korlátozódó alépítményeket a helybeli vagy a vidéki munkások emelték, a felépítményt viszont inkább külföldi szakmunkások. A nagyszámú munkás toborzása nehéz feladat volt, fölért egy kisebbfajta hadművelettel, s amíg a 6-10 főnyi öntevékeny bandák ki nem alakultak, a szervezésben részt vevő alvállalkozók, felügyelők, különféle ügynökök komoly haszonra tettek szert. A földmunkások a vasúthoz közeli helységekből kerültek ki, és származás, illetve az eredeti foglalkozás szempontjából elég vegyes összetételű volt egy-egy csoportjuk. A vasútépítésen dolgozók zöme föld- és házszerzési, lényegében tehát paraszti életcélokat követett, nem vállalta a hosszas vándormunkát. Az a kisebb ,,törzsgárda", amely tartósan megmaradt a vasút keretében, fokozatosan pályamunkássá, sőt szerencsés esetben altiszté (pályamester, váltóőr, váltókezelő, fékező, vonatkísérő, mozdonyvezető, jegyszedő, pénztáros, forgalmista) vált. seats of counties and districts closer for rural inhabitants and shippers. Thousands of small stations with only two, three or four tracks, station buildings, which were built based on standard designs, modest loading railway stations and tabular stations were built across the country and they contributed to the dynamic development of the region, and to the achievement of the middle-class status. The railway represents the values of the middle class, which was shown during the constructions as well. For the building operations, workers arrived not only from the different regions of Hungary, who could show their own eating and clothing customs, but many railway builder came also from abroad like Austria, Czeck and Germany. The typical equipments of navvy work appeared, for example the trolley, the barrow and the horse-drawn vehicle. The groundwork, which was mainly digging and excavation, was done by local or rural workers, but the railroad was mostly carried out by foreign skilled-workers. The diggers came from the near villages, their workgroups were very mixed regarding their origins and original professions. Recruiting the high number of workers was really hard, it was almost like organizing a combat. Until the selfmotivated bands were formed, the subcontractors, inspectors, and different agents who were helping in the organization, could make a good profit out of the situation. Most of the employees working on the railway constructions, did not undertake the long, roaming job, because they had intentions in living peasantry lifestyle. Those who stayed at the railway company for a long period, could be promoted to trackrepairer, or if they were lucky they had a chance to become noncommissioned officer (groundsman, flagman, pointsman, breakman, train guard, engine-driver, attendant, cashier, traffic manager).