Sári Zsolt: A vasút Fénykora - A vidék modernizációja. Kiállítási katalógusok 2. (Szentendre, 2011)

A TŐKE BEGYŰJTÉSE: RÉSZVÉNYEK JEGYZÉSE Egyeztető találkozókat, üléseket szervezett az építő cég, hogy meggyőzze a helyieket a vasút fon­tosságáról. A költségek ismeretében került sor a második ütemre, amikor végrehajtó bizottságot vá­lasztottak. A 10-15 főből álló testület fő feladatá­nak a részvényjegyzést tekintette. A vonal mentén gazdálkodók különbözőképpen válaszoltak a rész­vényjegyzési felhívásokra. Ekkor derült ki, hogy a nagybirtokosok, a megyék nem mindig rendelkez­nek elég tőkével. Ennek enyhítésére Baross Gá­bor miniszter rendeletben szabályozta az állam ál­tal történő megváltásokat. Az építők harminc évig teljes adómentességet élveztek, tíz éven át szállítási adót sem kellett fizetniük. Az állam kötelezte az ér­dekelt állami és kincstári alapítványokat a tőkejegy­zésre, a települések számára biztosította a közmun­kával való részvételt az építésben, valamint a hitel­felvétel lehetőségét is. A helyiérdekű vasutak törzsrészvényesei legna­gyobb számban az érintett vidékek polgáraiból ver­buválódtak. A néhány koronát befektető paraszt­gazda, iparos, ügyvéd, kereskedő, kisvállalkozó mellett megjelentek a több száz, esetenként több ezer koronát jegyző polgárok is. Természetesen a gyár- és birtoktulajdonosok nagy része is részvé­nyes lett, csak úgy, mint a falvak és városok önkor­mányzatai. BÉKÉS-CSANÁDI BEKES-CSANADER H. i. VASÚT «Hntn-wimUC i . í ; IMS:M:! „ locni iishmh» ICT IHI CESSUSCMFT t l^éfaíűH ííoronóróí TÖRZS RÉSZVÉNY. STAMM-ACTIE wcihundcrl Rrcncn. 16

Next

/
Thumbnails
Contents