VÁROS ÉS FALU HATÁRÁN (Kiállítási katalógusok - Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Az italfogyasztásnak számtalan módja lehet, a kocsma évszázadok óta a társas együttlétek színhelye. Kocsmát - a település belterületén működtetett italmérő helyet - csak az tarthatott fenn, akinek kocsmajoga volt. Azokban a városokban, ahol évszázadok óta a polgárok fő megélhetési forrását a bortermesztés képezte, engedélvezték, hogy a polgárok bizonyos öszszeg lefizetése után saját boraikat kimérhessék. Voltak időszakos és állandó kocsmák. Időszakosak voltak a kántorkocsmák vagy fertálykocsmák, ahol Szent Mihály napjától karácsonyig, illetve újévig mértek bort. Szárazkocsmának hívták azokat az italmérőket, ahol sört nem árusítottak. A titokban, engedély nélkül való bormérést vakbormérésnek nevezték. A városokban a kocsma többnyire jelentősebb forgalmi pontokon, így a vásártereken, piactereken, a városból kivezető utak és kapuk mellett volt. A 18. századtól a lakosság számának emelkedésével párhuzamosan a kocsmák száma is erőteljesen megnövekedett. Egy-egy településen több tucat kocsma is működött. Az ivószoba felszereléséhez tartozott egy hosszú, kecskelábú asztal, hozzávaló, támla nélküli lócákkal vagy padokkal, almárium, amelyben az ivóedényeket tartották. A bormérő asztalt lécekből álló rács, a kármentő kerítette el az egyik sarokban. Itt tartották a törékeny holmit, a mérés alatt levő bort, s ha verekedés támadt a kocsmában, a kocsmáros is ide menekült. A felföldi mezővárosokban, ahol a polgári borkimérést engedélyezték, a szőlősgazdák a lakóház egyik, többnyire utcai helyiségét rendezték be ivónak. Mind az időszakos, mind az állandó kocsmákban folyó borkimérést a cégér jelezte. Eleinte attól függően, hogy fehér vagy vörös bort mértek, olyan színű szalaggal átkötött zöld ág jelezBihari Sándor: „Az ő nótája" papír nyomat, Bihari Sándor műve után készült reprodukció, feltehetően a Könyves Kálmán Műkiadó Vállalat műlapja. 20. sz. eleje. (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum) Sándor Bihari: „His song" photostat, reproduction of the work of Sándor Bihari, presumably the print of Könyves Kálmán Editing Company, the beginning of the 20th c. (Museum of Hungarian Commerce and Catering)