Szyksznian Wanda: „Hol volt, hol nem volt" (Kiállítási katalógusok - Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

GASPAR, MENYHERT, BOLDIZSÁR KARÁCSONYI ŐS-ÖKUMÉNIA Jászol, Jézuska, Napkeleti bölcsek, Karácsony. És persze a köréje épült legendák, mesék. Az első vers, amelyet fejből - talán inkább szívből! - mondtam el szüleim örömére: a Betlehemi királyok József Attilától. Talán éppen ennek két sorát jelenítette meg Wanda oly csodálatosan a XXIV. képben: „Irul-pirul Mária, Mária / boldogságos kis mama". Másik sorpár - „Én vagyok a Boldizsár / aki szerecsenkirály" - több képben is megtestesül. Persze ez a sokunkban élő vers ihletforrása az én mesémnek is, amelynek rövidebb változata 2005 karácsonyára jelent meg, a Népszabadság ünnepi mellékletében. De még inkább inspirált e mese megírására a gyermekkor ajándékokat váró karácsonyának örömét messze meghaladó idősebb kori boldogság: az ajándék adás egyetemes öröme. Legyen az arany, tömjén és mirha, vagy pár meggondolkoztató, szeretettel írott sor, megrajzolt kép. Akár a Szeretet Prófétájának feltételezett születésnapja az alkalom erre, akár az év legrövidebb-sötétebb napját követően a mindünkre egyformán áradó fény visszatértének még ősibb ünnepe. Eszemmel, majd szívemmel sokára fogadtam el az ökumenikus eszmét és eszményt, hogy Jézuskám mellett más istenképhez vezető vallások is vannak a világon. Ezt az Ös-Ökumenét: az egymás hitét tisztelő, a másságot elfogadó emberekét-népekét ünnepli ez a mindenkihez - gyermekekhez és nagyszülőkhöz - szóló mese és Wanda mesés képei. Bitó László, fiziológia professzor, író 16