Lukács Tibor: SZERELEM IDŐ / Reis Zoltán, IDŐ SZERELEM (Kiállítási katalógusok - Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

VILÁGRA VETETT PILLANTÁSAINK ... ...száma, bátran kijelenthetjük, éppen annyi, ahány ember létezik. Akár tudatosul bennünk, akár nem, az általunk - vizuálisan és minden más módon - befogadott világ képe, egyénenként változó szűrőink révén teljesen szubjektív. Azonban ahhoz, hogy élni tudjunk, mindenkor konszenzust próbálunk teremteni, keressük a közös vonásokat, azonos alapvetéseket. Kutatjuk a végső közösséget, az emberek felett álló „igazságot", hiszen muszáj megkapaszkodnunk valamiben. Ma már tudjuk, hogy az elvont igazság nem egy, hanem ezer arcú, mindenki felé fordul, aki a keresésére indul. És mindenki számára megvan a kellő bizonyosság. Az az életérzés, lét-tudás, amelynek megtalálásával elérheti az emberek egyik alapvető célját: a biztonságérzetet. Hiszen minden tevékenységünkkel erre törekszünk, ezért képezzük le, egyszerűsítjük, sűrítjük sémákba környezetünk látható és nem látható jelenségeit. És éppen ezért születnek a képzőművészeti alkotások is, amelyek azóta készülnek, amióta emberek léteznek. Tekintsünk el a messzire vezető, és most nem aktuális kérdéstől, miszerint mit is definiálhatunk művészetként egyáltalán. Használjuk most a legegyszerűbb és legtágabb meghatározást, miszerint művészet minden vizuális leképezés, s hogy a művészet az ember egyik legalapvetőbb szükséglete és tevékenysége is egyben. Az Olvasó kezében tartott katalógus most két művész alkotásait mutatja be. Két művészét, kiknek világra vetett pillantása bizonyos szempontból ellentétes, ám éppen ezért ki is egészítik egymást. Lukács Tibor munkáiban a saját maga által kreált vizuális jellel, sajátos formával idézi meg az ember képzetét, az emberi, főleg férfi-nő kapcsolatok sokrétűségét, feszültségeit. A geometrikus, konstruktivista művészetből építkező müveken a gépalkatrészeket idéző, fejre, szemre emlékeztető részletekkel antropomorffá váló alakok éleikkel, fűrészfogaikkal nem csak karcolják, vagy tépik egymást: hanem éppen ezek mentén tudnak összeilleszkedni. S vesztik el így az élek támadó-védekező, agresszív töltetüket. E jelekre redukált világgal ellentétben Ries Zoltán munkái a látható jelenségek mélyére hatolnak, elemeznek. A saját készítésű fotókból, grafikákból, különféle beszkennelt textúrákból a számítógép, mint eszköz segítségével összeillesztett és átdolgozott képeket hoz létre a művész. Ezek olykor álomszerű, látomásos együttesekké formálódnak, nehezen beazonosítható rajtuk a kiinduló kép és matéria. Máskor fekete-fehér fotókat ötvöz azokat különlegessé varázsoló textúrákkal, s teszi többrétűvé a valósághű látványt. A látottak mélyebb struktúráiba való alámerülés, ezek sajátos összehozása, a fantázia és a tudattalan emlékek tájaira való kalandozás, s így új minőségek létrehozása az utóbbi, a tudott és megélt tapasztalatok, lét-élmények, az emberi kapcsolatok nem kézzelfogható, de legmeghatározóbb vonulatainak szimbólumokba sűrítése az előbbi művészi világlátás alapvető jellemzője. Modellezik nekünk értelmet-kereső tevékenységünk sokrétűségét, miközben a közönség hálás feladatát végezzük: nézünk, gyönyörködünk, elgondolkodunk, megfejtünk. És elmerülünk egy kicsit a művek mellett - saját magunkban. Somogyi Zsófia OUR GLANCES CAST AT THE WORLD ... ...their number is as many as humans live here on earth. Whether we are aware of it or not, the picture of the world as we perceive it visually or by other means, is completely subjective due to our individual filter mechanism. But to be able to live, we always try to make consensus, we look for common characteristics, for basic conditions. We search for the final community, for the "truth" above man, since we have to cling to something. Today we know that the abstract truth has not one but thousand faces and it turns to everybody, who is looking for it. Everybody may have the required certainty. The feeling, the knowledge about the existence: when man has found them, he might have reached one of his basic objectives: the sense of security. All our activities are aimed at this, this is the reason why we depict, we simplify and we concentrate in patterns the visible and invisible phenomena of our environment. And this is the reason, why art-works are created, which have been created since man live in the world. Let us not ask the far-leading and now not important question about the definition of art. Let us use now the most simple and most wide definition, which says that art is every form of visual depiction and that art is one of man's most basic needs and activities. The catalogue, the Reader holds in his hand, presents the works of two artists. The glances of the two artists at the world are somewhat contrasting but for this reason, they complete each other. Tibor Lukács recalls in his works the idea of man, the diversity and the tensions of human, especially of man-woman relationships with his own visual signs and characteristic forms. His pictures are based on the geometric, constructivist art: his figures remind of machine parts, which become however anthropomorphic due to details which remind of heads and eyes. This figures with their edges and saw-teeth are not only scratching and tearing each other: these edges allow them to fit together. And so, the edges lose their defensive-offensive, aggressive content.