Holló László: Népi növény- és kertkultúra (Kérdőívek és gyűjtési útmutatók. Budapest, Néprajzi Múzeum - Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1981)

ségletüket. Mód volt-e arra, hogy a telken eleget termeljenek? Volt-e külső kert, vagy szőlőhegyi rész? Szántóföldön csináltak-e kerteket? Kerti termeivényeket helyettesíthették-e gyűjtögetett növényekkel? Szokásban volt-e, hogy más termeivényekért cseréltek vagy pénzért vásároltak bizonyos kerti növényeket? Ki kell emelnünk a parasztkerteknek azt a sajátosságát, hogy az esetlegességeknek sokkal nagyobb szerepük volt, mint a szakszerű kertészetekben. A véletlenül kikelő növényt, ha egy mód volt rá meghagyták, ha később valamilyen hasznát látták. Ez a haszon a legkülönbözőbb lehetett. A gyümölcsfák és cserjék, a zöldség-, gyógy-, dísznövények mellett gyakori volt, hogy meghagyták az árnyat, tűzi-, épületfát adó, állati takarmányt biztosító növényeket. Az utóbbiakat többnyire nem soroljuk a paraszti kertekben termesztett növények csoportjába, de miután ott fordultak elő, szükséges a hozzájuk fűződő ismeretanyag összegyűjtése is, ha teljes képet akarunk kapni a hagyományos kerti környezetről. A felosztásban ezeket az egyéb haszonnövények csoportjába soroltuk. A véletlenül kikelt és otthagyott növények mellett nagyon jellemző volt az is, hogy az egyes kerti egységekben a legkülönbözőbb csoportba tartozó növényeket ültették: virágos kiskertbe zöldségféléket, gyümölcsfákat, zöldséges kiskertbe díszcserjéket, de az is sokszor előfordult, hogy a gyümölcsösben kerítettek el egy részt a zöldségféléknek, stb. Gyűjtésünk során azt fogjuk tapasztalni, hogy az egyes telektulajdonosok kertkultúrája között sokszor éles különbségek mutatkoztak a századforduló tájékán éppúgy, mint ahogy ez manapság is szembetűnik. Ezeknek a különbségeknek egy része termőhelyi, biológiai adottságokra vezethetők vissza, más részük pedig gazdálkodási, telekszerkezeti, felekezeti, nemzetségi, érzelmi, szokásbeli, életkorbeli, táplálkozási, stb. okokra. Gyűjtésünk rögzítésénél próbáljunk a különbözőségek okára is 5