Holló László: Népi növény- és kertkultúra (Kérdőívek és gyűjtési útmutatók. Budapest, Néprajzi Múzeum - Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1981)

valamilyen rend szerint, sorba, négyzetes hálóba, stb. ültetni, azonban a régi gyümölcsösökben erre példát alig találni. Magról, tősarjakról felújult fákat, ha mód volt rá, helyükön hagyták felnőni. Az ültetésnél pedig az volt a cél, hogy a fa vagy bokor számára a legmegfelelőbb helyet válaszszák ki. Ez a szabálytalan ültetési rend megfelelt a kézi fenntartás gyakorlatának. Ezek a fő beosztási formák, melyektől eltérően is alakítottak ki kerti egységeket, különösen telken kívüli kertekben. A GYŰJTÉSRŐL ÉS A PARASZTI KERTEKRŐL ÄLTALÄBAN A felmérő munkához alapvetően szükséges, hogy a kerti növényeket ismerjük, hogy tudjuk mi a köznyelvi magyar, és mi a latin nevük. Gyűjtés során a helyi név feljegyzése is lényeges. Amennyiben egy egy növényfaj, vagy fajta meghatározása problémát jelentene, kérjünk segítséget szakembertől; biológiatanártól, agronómustól, gyógyszerésztől, stb. Ha szonnal forgathatjuk a különböző növényhatározókat, amelyeket könyvtárakból is kölcsönözhetünk. Ezeket az'ajánlott irodalomban felsoroljuk. A nehezen meghatározható növényekből herbáriumot is készíthetünk A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum nagy hasznát venné, ha a régen divatos növényekből szaporítóanyagot; szemzést, oltványt, dugványt, bujtást, magvakat, töveket, hagymákat, gumókat stb. kapnának. így módjában lenne a meghatározásban is segítséget nyújtani. Természetesen a préselt növényeket és a szaporítóanyagot is el kell látni helyi névvel A kérdések során próbáljunk meg választ kapni arra, hogy az első világháború előtti időktől kezdve napjainkig hogyan alakult a hagyományos kere tek között működő kertészeti tevékenység, melynek termeivényei elsősorban az előállító család igényeit elégítették ki. Próbáljunk meg választ kapni arra, hogy fe dezték a kerti gyümölcs, fűszer, gyógynövény szük-