Varga Zsuzsanna: Szakrális emlékek (Kérdőívek és gyűjtési útmutatók 8. Budapest, Néprajzi Múzeum - Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1973)

A falvak átalakulása, a parasztság uj generációinak világnézeti átformálódása során egyre világosabban látjuk, hogy a nép vallásosságának emlékei is fontos dokumentumai a néprajznak, illetve a történettudományoknak. A jellegzetesen néprajzi tárgyakkal szemben azonban meglehetősen nehéz körülhatárolni azt, hogy mi tartozik ide; melyek azok az emlékek vagy létesitmények, amik nem csupán a hivatalos egyházak szellemét tükrözik, hanem szervesen kapcsolódnak a falu, az egyes családok által gyakorolt vallási életbe. Másrészt a gyűjtőnek szem előtt kell tartania, hogy nem használati, hanem reprezentatív tárgyakat keres. A legtipikusabb kultikus tárgyak ugyanis a szentképek, a szobrok. A szenteltviztartót, gyertyákat, „ olvasót" (rózsafüzér) stb. is inkább a liturgia vagy vallási gyakorlatok kellékeiként foghatjuk fel. A témába tartozó, adatgyűjtésre érdemes tárgyakat tehát a következő két kritériumon belül kell keresnünk: a) szorosan beletartozik-e az illető vidéken a nép által gyakorolt vallási szokásokba? és b) van-e valamiféle művészi (nem szorosan a műértő városi ember szóhasználatát tekintve!) vagy történeti értéke? Vannak az egyes egyházaknak olyan elöirásai, melyek meghatározóak az egész tárgykultúrára: kizárnak bizonyos műfajokat, másokat létrehoznak. A félrevezető kérdezgetések megtakarítása érdekében a gyűjtőnek át kell gondolnia, hogy mi után kutasson pl. egy pravoszláv vallású családnál, és mit nem fog találni egy református faluban. A protestáns egyházak (református, evangélikus és unitárius) nem ismerik el a szenteket, igy nincs is kultuszuk. De elitélik egyáltalán a szent, bibliai események vagy Jézus bármilyen ábrázolását is. Egyedül a keresztet — esetleg Krisztus alakjával — találjuk meg az evangélikusoknál. Viszont éppen ezért alakult ki a protestáns templomokra oly jellemző fakazettás, virágos festésű mennyezet. Az ilyen emlékek is témakörünkbe tartoznak, hiszen a falusi ácsmesterség és bútort festő asztalosság között kialakult a századok folyamán a templomfestés, „ virágozás" mestersége is. Ugyanigy a protestáns házakban speciális műfajokat fogunk találni a katolikusok szentjei helyett: virágos festéssel ellátott keresztleveleket, házassági leveleket, un. „házi áldást" és más reprezentativ megformálású vallásos aforizmákat, zsoltár- vagy bibliai idézeteket, néha portrékat vagy hazafias tartalmú képeket, feliratokat. Nagyon sajátos és nagy3