Varga Zsuzsanna: Szakrális emlékek (Kérdőívek és gyűjtési útmutatók 8. Budapest, Néprajzi Múzeum - Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1973)

multu a görög-keleti (orthodox) egyház képkultusza. Szentképeiket ma is görögül nevezik ikonnak, mely anyag és technikára való tekintet nélkül minden szentképük neve. Hazánkban a szerb, ukrán, rutén nemzetiség körében találhatunk orthodox vallásuakat, de az ikon-kultusz részben a görögkatolikusoknál is (a római katolikus egyházhoz visszatért orthodoxok) megtalálható. Görög katolikusok a magyarok körében is vannak, főként az ország észak-keleti vidékein. A falusi házak ikonjai minden esetben figyelemre méltóak, mert általában helyi művészi gyakorlat eredményei. Az egyes vallások sajátságain kivül a nagyobb tájegységek is felmutatnak jellemző tárgyféleségeket, tipusokat. Egy-egy nagyobb kegyhely (zarándok- vagy bucsujáróhely) hatósugarában pl. következetesen az illető kegykép vagy kegyszobor másolatai tűnnek fel a parasztszobák „szent sarkaiban". így pl. a mariazelli Madonna másolatait főleg Dunántulon, pontosabban Balatontól északra fogjukmegtalálni, viszont az északi megyék már Sasvárt tartották legnagyobb zarándokhelyüknek. Ugyanigy ezeknek a szobrocskáknak un. „ Máriaházakban" való elhelyezése is csak e két vidéken jellemző. A nagyobb kegyhelyek Máriáinak ábrázolásait fontos rendszeresen felkutatni: a Hajdúságban és Nyirségben a pócsi Madonnát, Baranyában a gyüdi Máriát, Somogyban az andocsit stb. Bizonyos mezőgazdasági kultúráknak is vannak saját patrónus szentjei. így a szőlőtermő vidékeken mindig kérdezzünk szent Orbán vagy szent Donát ábrázolásai után; pásztorkodással foglalkozó területeken szt. Vendelt vagy Demetert keressünk; a vizekkel kapcsolatban Nepomuki szt. Jánost stb. vagy a bányavidékeken szt. Borbálát. Miután a gyűjtőnek van már elképzelése arról, hogy az adott helységben mit kutasson, a tárgyak jő értelmezéséhez megfelelő adatközlőt is kell keresnie. Természetesen a vallási szokásokban járatos, helyi gyakorlatot ismerő alany szükséges. Különbséget kell tenni azonban pl. egy egykori apáca és egy egyszerű parasztasszony között, aki mondjuk, csak saját közösségében volt vezető egyéniség, „előimádkozór Az egykori apáca sokat tudhat kultuszokról, a búcsújáró helyek legendáiról, vagy még inkább a kegytárgyak és kegyszerek készitéséről, forgalmazásáról; az egykori rendház vagy, a. helyi templom keretében megszervezett ájtatosságokról; a templomi betlehem, a húsvéti szentsir kellékeiről és berendezéséről, a körmeneti tárgyak beszerzéséről, használatáról, a kegyszobor öltöztetéséről stb., de nem biztos, hogy ismeri a helybéliek szokásait, melyeknek esetleg semmi közük ahhoz a vallási kulturához, amit egy apáca a rendjéből kapott. Ezért nagyon meg kell becsülni a családokon belül hagyományozódott ismereteket, még ha azok töredékek is. Vegyük sorra, hogy a paraszti élet különböző szinterein milyen tárgyféleségek után érdeklődhetünk! 4