Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
KÁLDY MÁRIA: Mozaikkockák. Fejezetek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum múltjából
tében megtartott táncos, népzenei programokkal. (1977 óta az íróasztalomon tartom, Csíkszentmihályi Róbert Szentendre főterét ábrázoló bronzplakettjét, hátlapján a felirat: „Szentendrei Nyár 1977”, melyet a sikeres együttműködés emlékére kaptam.) A múzeum és a város közművelődési intézményeinek együttműködését erősítette, amikor 1975-ben megbízást kaptam a Pest Megyei Művelődési Központban szervezendő „Néprajzbarátok Köre" program megszervezésére, ahol havonta egy alkalommal találkoztak a néprajz iránt érdeklődők. A kiváló néprajzosokat, előadó- művészeket felsorakoztató programok sok érdeklődőt vonzottak, melyhez 1977-től a Vujicsics együttes közreműködésével délszláv táncház kapcsolódott.47 48 Programgeneráló, a múzeumi kiállítások megnyitóit és rendezvényeit egy hónapra koncentráló eseménysorozatot fogott össze az Országos Múzeumi és Műemléki Hónap.™ 1976-ban a Skanzen ezt az időpontot választotta és indította el a kiállítások élővé tételének sorában a hagyományos házimunkák, illetve háztartási tevékenységek autentikus múzeumi bemutatóját.49 1977-től a Múzeumi és Műemléki Hónapra összpontosította az új állandó kiállítások (sorrendben: a sonkádi porta, a mándi református templom, a mándoki görögkatolikus templom és temető, a szilsárkányi kovácsműhely, majd 1981- ben Kisalföld tájegység jobboldali utcasora)50 megnyitását. Az első „élő” múzeumi bemutatók A statikus kiállítások élővé tételének ötlete 1976-ban született meg, s a megvalósítás számtalan elméleti és gyakorlati kérdést vetett fel. Lehet-e tevékenységeket a kiállítási enterőrbe bevinni, s lehet-e használni az interpretáció megvalósítására műtárgyakat? S ha igen, akkor milyen feltételek mellett, kinek a közreműködésével. Ebben a kísérletező időszakban születtek jó és nem megfelelő megoldások egyaránt. Volt, ahol az interpretációs helyszín maga a kiállítási enteriőr, az interpretációs eszköz műtárgy volt, (fonási, szövési bemutató, kispaládi lakóház, 19. század végén készített szövőszék) melyet nem lehetett hosszú távon fenntartani műtárgyvédelmi szempontokból. Elfogadható megoldás lett azonban a kiállítási helyszínen tartott interpretáció demonstrációs eszközök használatával (sonkádi sütőház). A Felső-Tiszavidék tájegységben általánosan elfogadott bemutató helyszínek lettek - kényszerű megoldásként is - a csűrök, színek, méhesek, a kamra tornáca, az ereszalja, minden, ami valamelyes védelmet nyújtott az időjárási viszonyok ellen. A látogatók számára élményt jelentő, legelső demonstratív bemutató a kenyérsütés volt, melyre a sonkádi sütőházban került sor. A hitelesség megtartása érdekében a messzi Szatmárból, Milotáról hívtuk meg özvegy Papp Gyulánét, Bözsi nénit, aki két lányával, Idával és Lenkével vállalkozott a szokatlan feladatra. Kenyeret sütni nem otthoni körülmények között, hanem ismeretlen múzeumi kemencében, a családtagok helyett kíváncsi, kérdezősködő látogatóknak. A feladat, s megoldása mindenkinek új volt, a megvalósítás azonban egyértelmű sikert hozott. A kenyér, illetve kenyérlángos sütése évtizedeken át a múzeumi rendezvények legkedveltebb eseményévé vált. 10. kép. Kenyérsütés a sonkádi sütőházban. Papp Ida és Papp Lenke. (KÁLDY Mária felvétele, 1976) A kenyérsütési bemutatóhoz a demonstrációs eszközök használatát nemcsak műtárgy-, de egészségvédelmi szempontok is indokolták. így került sor tehát az első demonstrációs eszközök megvásárlására a váci piacon: teknővájó cigánytól dagasztóteknőt, sütőlapátot, kádár mestertől vajköpülőt, gyékénykötőtől szakajtót, szövőasszonyoktól abroszt, szakajtókendőt vásároltunk. Mára a múzeum munkatársai, a kiállítások élővé tételéhez, az interpretációkhoz, a múzeumpedagógiai foglalkozásokhoz több ezer demonstrációs eszközt használnak. A múzeum első demonstrációs építménye, a kispaládi udvari kemence rekonstrukciója is a kenyérsütéshez kapcsolódik. A látogatói igényre reagálva gyakori prog47 A Szentendrei Műsorfüzet 1976-77-es számaiban - a program betiltásáig - az események nyomon követhetőek. 48 1962-től 1980-as évek végéig működött. 49 A látogatók megismerhették a kenyérsütés, a vajköpülés, a kenderfeldolgozás, a kukoricamorzsolás és a dohányfeldolgozás munkafolyamatait. 50 Sonkádi porta (1977.10.01.), mándi református templom (1977.10.29.), mándoki görögkatolikus templom és temető (1978.10.09.), szilsárkányi kovácsműhely (1979.10.27.), Kisalföld tájegység jobboldali utcasor (1981.10.18.) 42
