Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
ARAPOVICS MÁRIA: Közösségi részvételi alapú működés - a múzeumok társadalmiasítása
• ügyek és kényszerítő körülmények megfogalmazása, amiben a közösségi részvétel hatással van, • mindezek ismeretében választhatjuk ki a megfelelő társadalmi részvételi szintet. 1.2. A kapcsolatteremtés fontossága Társadalmi nyilvánosságról, közösségi részvételről csak úgy beszélhetünk, ha ismerjük egymást. Az intézményi dolgozóknak élő kapcsolatokkal, személyes, arcokhoz köthető kommunikációval kell rendelkeznie ahhoz, hogy igazi közösségi aktivitás alakuljon ki. A kapcsolat azt jelenti, hogy képesek vagyunk teljesen megérteni a másikat, és tekintettel tudunk lenni az igényeire, odafigyelünk a másik számára fontos ügyekre, törődünk a gondjaival. Amikor közösségi részvételi programot tervezünk múzeumban, mindenképpen különös figyelmet kell fordítanunk annak megtervezésére, hogy az érintett csoportokat hogyan ismerjük meg és miként tudjuk kialakítani velük a párbeszédet. A kapcsolatteremtés kulcsa abban rejlik, hogy sikerül-e egymást megérteni és bizalmat építeni. Ha csekély tere van a nyilvánosság fórumainak, vagy nincs igazán lehetőség, idő az adott múzeumi tevékenység, vagy projekt során, akkor nem érdemes a közösségi részvételt erőltetni, inkább a hatékony információátadásra, vagy az erőteljes PR-ra érdemes koncentrálni, és célszerű megvárni, amíg kedvező körülmények lesznek egy másik alkalommal. 1.3. A fenntartó jóváhagyásának szükségessége a részvételen alapuló működéshez Alapvető feltétel a folyamat sikeréhez, hogy a fenntartó támogassa a közösségi működést. Meg kell bizonyosodnunk arról, hogy a fenntartó támogatja a nyilvánosság bevonását, a társadalmiasítást. A közösségi működés szintjeinek megvalósításához elengedhetetlen a döntéshozók támogatása. Érdemes átgondolni az alábbi kérdéseket: • A fenntartó/döntéshozó nyitott, és jóváhagyta a társadalmiasított működést, azaz a közönség/láto- gatók/ múzeumi közösségek bevonását a döntés- hozatal folyamatába? • Milyen formában hagyja jóvá a fenntartó a döntést? • Az átalakulást követően a fenntartó vagy a támogatók, szponzorok továbbra is biztosítani fogják a forrásokat? • A rendelkezésre álló személyi állománynak van elegendő ideje a változás bevezetéséhez? Képesek a múzeumi dolgozók megfelelő időt tölteni az új feladattal? • A látogatóknak, a helyi közösségnek van elegendő figyelme, kapacitása a közös gondolkodásra? Képesek erre? Ha nem, akkor tudjuk-e érzékenyíteni a látogatókat? Tudunk külön képzést szervezni számukra a részvételi működésről? Milyen forrásból tudjuk ezt biztosítani? Megadja a fenntartó önkormányzat/minisztérium/támogató a szükséges segítséget hozzá? • Milyen döntéseket, fognak közösségi részvétellel meghozni, milyen feladatokat lehet civil szereplők részvételére bízni? Milyen formális jóváhagyás szükséges a közösségi működés megerősítése érdekében? • Milyen lépéseket szükséges megtenni? 1.4. Győződjünk meg arról, hogy a közösségi működésre van igény és az megvalósítható Nem mindig lehetséges, hogy a civileket, a látogatók közösségeiket bevonjuk a nagy döntésekbe, vagy a főbb döntések minden aspektusába. Alapvető annak tisztázása, hogy adott kérdésben egyáltalán lehetséges-e közösségi részvételre gondolni, olyan természetű-e a feladat, amibe a lakosság véleménye bevonható. Nélkülözhetetlen annak azonosítása, hogy milyen eredményt szeretnénk elérni. Mi lehet a jutalma a sikeres közösségi részvételnek? Legfőképpen a közösségi szereplők, a támogatók és a döntéshozók konszenzusos együttműködése. A sikeres közösségi alapú működéshez az alábbiak szükségesek: • forrás, támogatás a folyamathoz, • részvételi kapacitás a munkatársak és az érintett résztvevők oldaláról (például kommunikációs tréning, feladat kiszervezése, közös problémamegoldás), • befogadó környezet - bizalom, • közösségi értékekbe vetett hit - jó kormányzás elve, közösségi alapú döntéshozatal, • teljesítő képesség, elkötelezettség, • teljes átláthatóság, • a közösségi teljesítmény elismerése. / .5. Fogalmazzuk meg a közösségnek adható ígéretet Minden közösségi részvételen alapuló folyamat lényege, hogy meg kell fogalmazni a közösségnek adható ígéretet. Ez az ígéret arról szól, hogy a közösség mit várhat a muzeális intézménytől a folyamat végén. Ezt az ígértet tiszteletben kell tartani a döntések meghozatalánál. Konkrét ígéret nélkül a közösségi partneri körünk a szerteágazó elvárásokkal néz a folyamat elébe, amiket nem lehet, vagy nem szeretnénk teljesíteni. Az ígéret megfogalmazásakor gondoljuk végig, hogy: • csak olyat ígérjünk, amit meg tudunk valósítani, • csak olyat valósítsunk meg, amit megígértünk, • hatékony kommunikációval be kell mutatni, amit közösen megvalósítottunk. 1.6. A szükséges erőforrások azonosítása és biztosítása A közösségi működéshez azonosítani és biztosítani kell a humán erőforrásokat (munkatársak, önkéntesek, civil közösségek stb.), az anyagi erőforrásokat, a támogató szervezeti hátteret és a szerződéses viszonyokat, a 97
