Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
SZIGETHY ZSÓFIA: Múltidéző programok demens időseknek
kell készülni. A karácsonyi foglalkozáson karácsonyfa- díszt alkottunk. A már említett ezüstdió, vagyis az ezüstpapírba burkolt dió egyrészt ismerős élményeket idéz fel, másrészt nagy figyelmet, finommotorikus mozgást igényel az elkészítése. Máskor Luca búzát ültettünk, mert ahhoz az időszakhoz közel voltak ott vendégeink. Ezek a hazavitt emlékek már másnap használhatók, segítségükkel a foglalkozáson résztvevők felidézhetnek emlékeket. Nyári alkalmunk során közösen kentük meg a zsíros kenyeret, ami például a nyári strandra emlékeztető, tipikus kirándulóétel volt vendégeink fiatal korában. 6. kép. Ezüstdió készítése (MOLNÁR József felvétele, 2015) 7. kép. Lucabúza-ültetés (KUSTÁNNÉ HEGYI FÜSTÖS Ilona felvétele, 2016) Miben más egy ilyen program, mint egy múzeumpedagógiai foglalkozás? Talán egyik hasonló foglalkozásra sem igaz annyira az, hogy amennyire csak lehet, igazodni kell a résztvevő emberekhez. Érdemes előre a gondozóktól információt gyűjteni leendő vendégeinkről. Szerencsés, ha ez minél részletesebb, akár a beteg kortörténetére is utal, azonban minimálisan legalább a résztvevők neve, életkora, korábbi lakóhelye és foglalkozása szükséges, hiszen erre építve lehet akár speciálisan is készülni az adott foglalkozásra (érdeklődés szerinti programelemek, eszközök választása, lakóhelyről készült archív felvételek használata). Az egyik nyári alkalom előtt megtudtuk, hogy van egy idős hölgy a csoportban, aki nagyon szeret virágot szedni. A helyszín közelében ezért virágot szedtünk a csoporttal, a csokrokat mindenki elvi- hette magával. Később megtudtuk, hogy még azok is sokáig megőrizték a virágaikat, akik eleinte vonakodtak csokrot készíteni. Lényeges, hogy ilyen jellegű foglalkozási elemek természetes részeivé váljanak a programnak, nem szükséges mindig a tevékenységeket mesterséges térbe terelni. Ugyanakkor nyilván azt is el kell fogadni, hogy nem mindenki akar mindenben részt venni. 8. kép. Virágkötés (FAÁR Tamara felvétele, 2016) A program módszertanában nagyon különbözik a múzeumpedagógiai foglalkozásoktól, hiszen nincsen közvetlen oktatási, nevelési célja. Ugyanakkor nagyfokú fel- készültséget és rugalmasságot kíván, ugyanis az érintett tárgyak és témák kapcsán kialakulhatnak olyan helyzetek, amikre előre nem készülünk, de szükség esetén a szerencsés helyszínválasztást kiaknázva, a berendezési tárgyak bármikor leemelhetők a polcról (például nyáron játék a kukoricacsutkával, télen pedig a vasaló), és bevonhatók a beszélgetésbe. A humánerőforrás megszervezése A foglalkozások tervezése előtt fontos megszerveznünk, hogy a működéshez hány ember kell, és milyen szerepben. A foglalkozások résztvevőinek száma négyhat fő (az otthonból három betegenként egy gondozóra van szükség). Két fő vezeti a foglalkozást. A foglalkozásvezetők feladata a foglalkozás lebonyolítása, ők irányítják a folyamatokat, ők a házigazdák is. Az otthon részéről érkező gondozók tartják a kapcsolatot velünk, segítik a kommunikációt, biztonságot adnak az időseknek, egészségügyi probléma esetén intézkednek. A múzeum részéről minden alkalommal jelen van egy múzeumpedagógus kolléga is, aki megfigyel, fényképez, dokumentál, szükség esetén ő kíséri el a mosdóba a beteget, vagy kikíséri dohányozni (hiszen vendégségben van86
