Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
SZIGETHY ZSÓFIA: Múltidéző programok demens időseknek
nak!).13 Mivel számunkra is új volt a feladat, így a program további fejlesztéséhez sokat adott, hogy minden foglalkozáson külső-belső szemlélőként jelen volt plusz egy fő múzeumpedagógus, aki nem a betegekre koncentrált, hanem a két foglalkozásvezető munkáját monitorozta, az önértékelést és a program fejlesztését segítette. A foglalkozásra érkezők nem hagyományos helyzetbe kerülnek. Az általános ismeretátadási elvek szerint: egy ismeretátadó közvetít adott témával kapcsolatos ismereteket, változatos módszerekkel kisebb-nagyobb csoportok részére. Itt azonban a résztvevők helyzete miatt ez nem megvalósítható. A résztvevők ugyanis sokszor olyan fizikai állapotban vannak (időskori hallásproblémák, látási nehézségek), ami miatt egyéni figyelmet igényelnek. Ez sokszor a mentális helyzetük miatt is indokolt. Ez a szituáció leginkább egy rokoni vagy baráti társaság kötetlen összejöveteléhez hasonlít. Egy ilyen alkalom során nem történik közvetlen „ismeretátadás”. A szabad beszélgetés során a tárgyakhoz kötődő érzelmek, emlékek természetes módon idéződnek fel. Tehát akárcsak egy baráti összejövetelen, itt is jellemzőek a páros, vagy három-négy fős kiscsoportos beszélgetések, melyek igénylik a két foglalkozásvezető, vagy egy további segítő jelenlétét. Igyekszünk tehát az ilyen szituációkban megvalósítani az emlékezet aktivizálását. Ez azonban csak akkor működhet, ha közel annyi segítő és foglalkozásvezető vesz részt egy alkalmon, ahányan a résztvevők vannak. 9. kép. Beszélgetés közösen egy karácsonyi foglalkozáson (BARDÓCZ-TÓDOR Enikő felvétele, 2015) A programban részt vevő betegek kiválasztása A múltidéző foglalkozás megszervezése előtt a következő kérdéseket tettük fel. Kik azok, akikkel megvalósíthatjuk a programunkat? Van-e olyan idősotthon a környékünkön, ahonnan lehet hívni résztvevőket? Először is érdemes leszögezni, hogy az idős emberek nehezen mozdulnak ki. Fokozottan igaz ez a demenciában szenvedőkre. Annak a múzeumnak, amelyik ilyen program megvalósítását tűzi ki célnak, ideális esetben az adott település (vagy a szűk környék) lakóival kell dolgoznia. A betegeknek ugyanis elég szoros napirendjük van, szigorú étkezési és egyéb alkalmakkal. Számukra egy egész vagy fél napos kirándulás is már nagyon sok szervezést igényel, és meg is terheli őket. Nagyon fontos tehát, hogy a múltidéző alkalom beilleszkedjen az intézmény és a betegek napirendjébe. A program megvalósítása - időterv A programunk megvalósításával kapcsolatban elmondhatjuk, hogy nagyon nehéz pontos, percekre lebontott időtervet készíteni. Általában beszélhetünk tehát arról, hogy mi mindenre kell felkészülnünk az előkészítés során, melyik résszel kapcsolatban van szükség több időre, elmélyülésre. Az időbeosztás tervezése, bár nagyon lényeges szempont, nagyban függ a szervező intézmény anyagi, személyi feltételeitől, esetenként tehát nagy eltérések lehetnek. Az alábbi leírás saját tapasztalatokon alapul és pusztán kiindulópontul szolgál. Ha meg is találtuk az ideális helyszínt, annak előkészítése még legalább egy napot igénybe vesz. A fent már részletezett szempontok szerint kell ügyelnünk a berendezésre és az évszakhoz illeszkedő hőszabályozásra. A programra való felkészülés is időigényes folyamat. Kell idő a gyűjtésre, témához való utánajárásra. Adott esetben időt igényel a fényképek előhívása, albumba rendezése, valamint a tárgyak kiválasztása után azok tisztítása, restaurálása, foglalkozásra való előkészítése, alapanyagok, eszközök beszerzése, új tárgyak vásárlása esetén leltározása. A foglalkozás megtartása előtt a helyszín ellenőrzésére, az eszközök, az ételek és italok előkészítésére fordítsunk elegendő időt, mert a sikeres foglalkozás alapja a gondos előkészítés. A foglalkozás önmagában másfél-két óra időtartamú, ami után még legalább ennyi idő a visszarendezés. A program megvalósulásának hatásait érdemes valamilyen módon mérni, a résztvevő kollégákkal értékelni. Amennyiben kérdőíves vizsgálatot választunk, úgy ennek a feldolgozása szintén időt kíván. Hatásvizsgálat A programban részt vesz három kutatóegyetem, amelyek kidolgoztak egy egységes kérdőívet. A kérdőív rákérdez a foglalkozásvezető tapasztalataira, a kísérő gondozó tapasztalataira (minden betegre vonatkozóan). A betegek tapasztalatainak felmérésére a foglalkozás végén egy szóbeli beszélgetésben kerül sor. Ez a beszélgetés szintén fontos, hogy rövid, egyértelmű kérdésekkel világítson rá a foglalkozás legjobban kedvelt részére, illetve arra, hogy jól érezték-e magukat a résztvevők. Cél, hogy bár a foglalkozás ezen része a foglalkozásvezetőknek fontos, de a betegek kedélyállapotára is hat, így nem 13 Nagyon fontos szem előtt tartani, hogy a múzeumba érkező idősek vendégségben vannak, így fontos a minél természetesebb közeg biztosítása, ezért a dohányzás lehetőségének biztosítása is. 87
