Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
SZIGETHY ZSÓFIA: Múltidéző programok demens időseknek
A pályázatban részt vevő intézmények programja9 A pályázatban részt vevő országok különböző programokkal, háttérrel, különböző tapasztalatokkal rendelkeznek a demens betegekkel való bánásmódban. Norvégia - Maihaugen, Open Air Museum A norvég Maihaugen skanzen 2012-ben indította útjára a demensekkel foglalkozó programját, egy 1938-as időmetszet szerint berendezett városi házban. Az első látogatók a helyi idősek otthonából érkeztek. A vendégkör változó volt, de mindig pozitív visszajelzést kapott a múzeum a látogatóktól és az ápolóktól is. A látogatók legtöbbször korai stádiumban lévő demens betegek voltak, akik alapvetően kétféle környezetből érkeztek: vagy idősotthonból, vagy a saját otthonukból. Ez a két környezet eltérő szükségleteket és sokszor eltérő eredményeket is eredményezett. A program sikeressége mellett voltak nehézségek is, például a csoportok szállítása, hiszen az épület domboldalon található, így a mozgásukban korlátozott betegeknek nehezen megközelíthető, azonban más kiállítási épületektől kellő távolságban helyezkedik el, ami biztosítja a foglalkozások nyugodt, kellemes légkörét. Dánia - Den Gamle By A Den Gamle By dán múzeum 2004-ben indította el a demens betegek számára szóló programot. Az első csoportot olyan személyek alkották, akik 1940-1950 között házasodtak össze. A házasságkötés erős emlék volt számukra, jól emlékeztek rá, ezért a múzeum munkatársainak adott volt a lehetőség, hogy a Modern város kiállításegységben található Emlékezet házában alakítsák ki a program helyszínét. 2007 óta tartanak itt foglalkozásokat. A kiállítási egységet könnyű megközelíteni, a látogatókat akadálymentes környezet segíti (rámpák, lift). Az Emlékezet háza helyszínen két bolt működik. A Poul’s Radio nevű bolt mellett megtalálható egy kézimunkabolt és egy 1950-es lakás is. A csoport betérhet a rádiókat árusító üzletbe, ahol zenét hallgathatnak, vagy megnézhetik a kiállított eszközöket. A hímzéseket árusító boltban pedig a különböző varrástechnikákat vehetik szemügyre. Az I 950-ből származó lakás egy középosztálybeli dán család otthona. A kiállítás berendezési szituációja szerint a házaspárnak egy hat-hét év körüli gyermeke van, és a második gyermekük érkezésére készülnek éppen. A hatéves gyermek még iskolában van, amikor a vendégek, azaz a csoport megérkezik. A lakás egy konyhából, nappaliból, ebédlőből, hálóból és fürdőszobából áll, berendezése hitelesen jeleníti meg az 1950-es éveket. Nemcsak a bútorok, hanem a könyvek, az ajándékok, a szappan és a kávé, még a WC-papír is ebből az időszakból való. Céljuk az volt, hogy minél több emléket idézzenek fel indirekt módon a tárgyakon keresztül. A kiállítási egységben több téma köré rendeződhetnek a foglalkozások. Megtekinthetik egy kávéparti keretén belül az Emlékezet háza nevet viselő lakást. Ellátogathatnak egy kovácsműhelybe. Részt vehetnek egy iskolai napon, tevékenykedhetnek a kertben vagy belecsöppenhetnek egy születésnapi ünnepségbe is. Vannak az évkörhöz kötődő események, melyekre szintén lehet programot szervezni, ilyen a karácsony vagy a húsvét. Kapcsolódhat program nagy történelmi eseményekhez, mint az 1940-45 közötti megszállás időszaka. Az Emlékezet hozóban egész évben napi két programot tudnak biztosítani. Ugyanaz a csoport visszatérhet később más témára, ugyanerre a helyszínre. A látogatók úgy érkeznek meg a foglalkozásra, mintha vendégek lennének valakinél. Dániában kávéra vendéget fogadni hagyományosan ismert szituáció, és mindenki számára ismerős elemekből áll; a viselkedési etikett kötött, a látogató-vendég tehát pontosan tudja, hogy mire számíthat. A látogató a háziasszonnyal és testvérével találkozik, akik a korszaknak megfelelően vannak felöltözve, és egyes szám első személyben vezetik a foglalkozást. A két-két és fél órás program Dánia 1950-es éveiről szól, alapja az improvizáció. A vezetők drámai és kérdezéstechnikai képzésben részesültek. A csoport legfeljebb tíz fős lehet, ehhez két kísérő kötelező, ezen felül két fő a múzeum részéről van jelen. A foglalkozás vezetésére nyolc fő áll rendelkezésre a múzeumban. Az erre képzett személyzet képzett az idősek ápolásában, tapasztalatát kórházban vagy idősek otthonában szerezte. Az idősek otthonának vezetése pedig azt dönti el, hogy kik vehetnek részt ilyen foglalkozáson, a csoport kialakítása általában a betegek aktuális kedélyállapotától függ. 2014-es adatok szerint már több mint 100 csoport vett részt a programon. A foglalkozás hatása három-négy hétig tart, ezalatt az idő alatt a betegek kedélyállapota javul, érzelemkitöréseik enyhülnek. A múzeum az aarhusi egyetem pszichológiai intézetével együttműködve megállapította, hogy a betegeknek a foglalkozások hatására több apró emlék jut eszükbe, nagyobb kedvvel vesznek részt társasági eseményeken, sokkal szociálisabbak, reflektálnak egymás történeteire, vagyis kapcsolatteremtő képességük erősödik. Ez utóbbi általában a demens betegeknél fokozatosan leépül. I. kép. Közös éneklés a dániai Den Gamle By múzeumában (DEN GAMLE BY, 2016) 9 Az alább ismertetett múzeumi példák egy kérdőíves felmérés alapján kerülnek bemutatásra. 82
