Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

SZIGETHY ZSÓFIA: Múltidéző programok demens időseknek

Anglia - Beamish Museum Az angliai Beamish Museum demens betegek számá­ra tervezett foglalkozásai általában két óra időtartamúak, illetve, ha a résztvevők ebédelni is szeretnének, két és fél órásak. A programokon legfeljebb öt beteg és ugyan­ennyi ápoló vehet részt. A betegekről itt is előzetesen tájé­kozódnak: a foglalkozás megrendelése során egy kérdő­ív segítségével felmérik, hogy a beteg mit részesít előny­ben, mit szeret kevésbé, van-e hobbija stb. A felkészü­lést megnehezíti, hogy a papíralapú kérdőíveket sokszor csak későn, a foglalkozás megkezdésekor kapják vissza. A foglalkozásvezető a résztvevőket a saját tempójuk­ban vezeti a helyszínre, ahol tea és keksz fogadja őket. Először bemutatkoznak, elmondják becenevüket, majd egy kedvenc zeneszámukról vagy a hobbijukról beszél­nek. A teázás után megmutatják nekik a berendezett há­zat, ahol a tárgyakról felidézhetik gyerekkorukat, fiatal felnőttkorukat. Ez a programrész általában egy-másfél óra hosszú. Ezután olyan témát vezetnek elő a foglalko­zásvezetők, amelyek a bemutatkozást követő spontán beszélgetésben felmerülnek. Ilyen téma lehet a sütés, melynél lehetőség van receptek megbeszélésére, a süte­mény elkészítésére, közben éneklésre. További variáció­ként kézműveskedhetnek: karácsonyi, húsvéti dekoráci­ót, vagy például levendulazsákot készíthetnek, melyet a látogatás végén magukkal vihetnek. Beszélgethetnek egy tárgy kapcsán történetekről, megbeszélhetik, hogy kié lehetett az a tárgy. A foglalkozás végeztével visszakísérik őket a buszhoz, közben megbeszélik, hogy hogyan érez­ték magukat. I. kép. Közös éneklés az angliai Beamish Múzeumban. (BEAMISH MUSEUM) A konkrét hatásokról az idősotthonokba ismét kér­dőívet küldenek a múzeum munkatársai. Az elemzést megnehezíti, hogy csak félig vagy nem teljesen kitöltött kérdőíveket kapnak vissza. A múzeum rendelkezik ún. memóriadobozokkal, melyek egy-egy témához kötődő­en emlékezést elősegítő tárgyakat, újságcikkeket, képe­ket tartalmaznak, és a családtagok, otthonok részére kölcsönözhetőek. Svédország - Jamtli A svéd Jamtli szabadtéri múzeum a program elindítá­sának évében két csoportot fogadott, az ezt követő öt évben évente átlagosan négy csoport vett részt a foglal­kozásokon. A foglalkozási helyszínek két időmetszetet: az 1940-es és az 1975-ös éveket mutatják be. A prog­ram témáját a csoport határozza meg. Egy foglalkozás tervezésekor figyelembe veszik a résztvevők élettörté­netét (születési hely, életmód, munkahelyek stb.) annak érdekében, hogy a program olyan elemeket tartalmaz­zon, melyek a betegekben kellemes emlékeket idéznek fel. Ilyen emlék lehet a kenyérsütés, melynél nemcsak a látvány, hanem az illatok, az ízek is fontos szerepet ját­szanak. A foglalkozási helyszínek kialakításánál minden olyan tárgyat elhelyeznek, amik az adott időszakban használat­ban lehettek. Ezek a tárgyak mindig illeszkednek a tár­gyalt témához, például az ács kunyhójának megtekinté­sekor fűrészelnek, lekérgezik a fát. A tárgyakat eredeti környezetükben használják. A foglalkozás kezdetén az 1940-es évek házában, a kis konyhában mutatkoznak be egymásnak a résztvevők. Ez a találkozás általában kávézás; a foglalkozás vezetői segítséget kérnek a betegektől a sütésben vagy a kávé elkészítésében. A kávét eredeti tűzhelyen főzik, a süte­mény is ilyenben sül, a szobát elárasztja az illat, közben fényképeket nézegetnek közösen és arról beszélgetnek, hogy hol lehetett fontos a kávé. A képek általában a résztvevők lakóhelyéről származnak. Ilyenkor a vendé­gek már a nappaliban ülnek, összetolt asztalok körül. Ha a beszélgetés nagyon vidám, akkor énekelni is szoktak. A foglalkozás végén a résztvevők megkapják a „hét leve­lét”, amin fotók vannak a találkozóról, valamint maguk­kal visznek egy olyan tárgyi emléket, ami a foglalkozás alatt készült, ez lehet sütemény is, ami emlékezteti őket a következő találkozásra. A foglalkozások nem kötött forgatókönyv szerint zajlanak, azt mindig a résztvevők ér­deklődése, kíváncsisága vezeti. Ha például a szekrény­ben lévő fehérneműre kíváncsiak, akkor abból indul ki a beszélgetés. A foglalkozások résztvevői vagy idősotthonok lakói vagy otthon élők, jelentkezhetnek csoportosan és egyé­nileg is. A foglalkozásokon jelen kell lennie vagy az ott­hon egy munkatársának, vagy egy családtagnak is. (Egy negatív tapasztalatból kiindulva, amikor két férfi agresz- szíven reagált egymásra, ez a jelenlét kötelező.) A foglal­kozáson 4-7 fő vehet részt, és egy-két ápoló kísérő. A foglalkozásvezetőket nem képezték ki külön erre a fel­adatra. Önkénteseket nem alkalmaznak foglalkozásveze­tőnek, kivéve nyílt napokon. A program előkészítésének és megvalósításának lehetőségei A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum példáján keresztül A múltidéző program előkészítésének és megvalósí­tásának főbb állomásai a következők: 83

Next

/
Thumbnails
Contents