Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
KÁLDY MÁRIA: Mozaikkockák. Fejezetek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum múltjából
kor Magyarországon alig volt olyan város, vagy falu, ahol ne működött volna önkéntes tűzoltó egyesület. A 19. század végétől a második világháború befejezéséig a tűzoltók minden évben egyházi és világi szertartás keretében, tűzoltó felvonulással és ügyességi versennyel emlékeztek meg védőszentjükről, melyen a nap fénypontja a zászlószentelés, a tűzoltózenekar fellépése és az esti tűzoltóbál volt. 1985. május első vasárnapjától több mint egy évtizeden át élt e program múzeumi keretek között, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, a Pest megye területén szolgálatot teljesítő tűzoltó egyesületek57 közreműködésével. A verseny lebonyolításához szükséges korabeli eszközöket a tűzoltók fészerek mélyéről mentették meg, s tették használhatóvá. Ezek közül kettő került véglegesen a múzeumba. A nap eseménysora a tűzoltókért mondott tábori misével vette kezdetét, majd ezt követően részben korhű, részben mai öltözetben, korabeli és modern tűzoltó felszerelésekkel közel száz tűzoltó vonult fel, a Skanzen templomi és az egyesületek csapatzászlóival a kijelölt tűzoltóverseny helyszínére. Itt az eskütétel után, hagyományos kocsifecskendőkkel küzdöttek meg az első helyért a lánglovagok,58 s a verseny vándordíja a kis Szent Flórián szobor hiteles másolata volt. Talán szerénytelenség nélkül hihetünk abban, hogy e sikeres múzeumi program és publicitása elismerést hozott a múzeumnak, hozzájárult a tűzoltók szakmai elhivatottságának, identitásának megerősítéséhez, a hagyomány széleskörű revi- talizációjához. Sorra kerültek elő a régi kocsifecskendők, s büszkén helyezték el azokat a tűzoltószertárak előtt szerte az országban Budapesten és vidéken. A program megszervezése a múzeumnak nem az első, de nem is az utolsó úttörő vállalkozása volt, sok tanulsággal szolgált. Minden rendezvény életszakaszokból áll, mint ez is. Időben figyelni kell arra, mikor kezdődik a kifáradás kora. 14. kép. Flórián napi tűzoltóbúcsú. 1985 Az első látogatókutatások Míg 1976-ban 45 827 látogatója volt a múzeumnak, addig egy évtized múlva, 1985-ben ez a szám hatszorosára emelkedett. Az eredmény akár megnyugtatható is lehetett volna, de szükségét éreztük vizsgálni az okokat. Minek köszönhette népszerűségét a múzeum? Kik a látogatók? Honnan és milyen előzetes ismeretekkel érkeznek? Mit várnak a múzeumtól? Mivel elégedettek és mit hiányolnak? Sok mindenre kerestük a választ, melynek megválaszolását nem hagytunk a véletlenre. Konkrétumokat akartunk, s ehhez kutatást végeztünk. 1979-ben - az első látogatókutatás során - 200 látogató töltötte ki kérdőívünket. A válaszokat feldolgoztuk, hasznosítottuk, de nem került publikálásra. 1982-ben Hegyi Füstös Ilona elemezte a vendégkönyvek bejegyzéseit 1974-ig visszamenőleg. Még ugyanebben az évben Kovács Judit végzett kérdőíves múzeumszociológiai vizsgálatot, melynek eredménye, kiértékelése megjelent a Ház és Emberben.59 Ezek az elemzések bizonyították a látogatói kérdőívek hasznosságát, szükségességét, s megerősítették fejlesztési elképzeléseinket. A válaszok arra engedtek következtetni, hogy látogatóink jelentős része még a megkérdezés idején benne élt (mint vidéki lakos) vagy közvetlen kapcsolatot tartott fenn (rokoni szálakon) a népi kultúrával, esetleg olyan körből érkezett, ahol valamilyen oktatás, ismeretterjesztés keretében (iskola, egyetem, táncház, honismereti vagy néprajzi szakkör stb.) közvetett módon ismerkedtek a népművészettel. Úgy láttuk, hogy népszerűségének indoka még mindig az újdonság, az újszerű kiállításrendezés, a vonzó természeti környezet, a parasztudvarok, az archaikus épületek látványa, a berendezéseket alkotó tárgyak, a múltidéző események, a máshol már nem igen látható mesterségek bemutatása, a műhelyek működése, a hagyományéltető programok elsöprő, vidám hangulata, atevé- kenykedtető foglalkozások sikere, a látogatókat igazi vendégként fogadó munkatársak, a teremőrök, a mesterek kedvessége, a látogatók részéről a népi kultúra iránt megnyilvánuló érdeklődés mind hozzájárult ahhoz, hogy egyre többen és egyre többször válasszák kikapcsolódásuk helyszínének a múzeumot. Az első hasznosítási koncepciók 1992-ben az Alföld tájegységhez tartozó bajai tímárműhely berendezési előkészületei kapcsán egyértelművé vált, hogy a műhely nyitás utáni működtetése, az ismeretközvetítés tartalma, a célcsoportok és az alkalmazott módszerek szempontjából szükséges egy háttér- kutatáson alapuló hasznosítási koncepció előzetes kidolgozása. Ehhez meg kellett ismernünk a mesterség történetét, a műhelyben bemutatásra kerülő bonyolult munkafolyamatokat, a bemutatás értelmezését megvalósító 57 Szentendre, Pomáz, Tahitótfalu, Budakalász, Pócsmegyer, Szigetmonostor, Kisoroszi, Visegrád, Pilisszántó és két budapesti gyár tűzoltói. 58 Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ekkor még a rendszerváltás előtti időket éltük. Nem mindennapi esemény volt a Szent Anna kápolnánál a misén egyenruhában résztvevő tűzoltók látványa. A „Flórián napi tűzoltóbúcsúról” hírt adott a Belügyminisztérium keretében megjelentetett Tűzoltók Lapja képekkel illusztrálva, ahol a templomi zászlóból kiretusálták Szűz Mária képét. 59 KOVÁCS Judit 1987. 175-186. 45
