Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
KÁLDY MÁRIA: Mozaikkockák. Fejezetek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum múltjából
petenciák folyamatos fejlesztését követelte meg, mely többféle formában, elsősorban önképzéssel történt. Ebben segítséget a muzeológus kollégák adtak. Ma, mindazok, akikkel egykor az 1970-80-as években naponta utaztunk Budapest és Szentendre között, már legendaként emlékezünk a kétszer 45 perces menetidejű „HEV-egyetemre”, Csilléry Klára magas színvonalú néprajzi, művészettörténeti előadásaira. Nem csak tanultunk a kollégáktól, de szakmai, emberi példaadásukkal mintát adtak, mércét is állítottak. Példaértékűnek tartom a fiatalokkal való folyamatos mentori szerepüket, támogatásukat, kritikus véleményüket, igényességüket a magas színvonalon elvárható szakmai munka értékéről. Akadtak olyanok is - és ez természetes -, akik másként gondolkodtak a múzeum szerepéről, a látogatókról. Vitát a témában ritkán vállalva, inkább csak kritikájukat, kétségeiket fogalmaztak meg. Ma már látom a kétkedések, a negatív vélekedések pozitív hatását is, a „csak azért is” megedző, közösséget is összekovácsoló hajtóerejét. A múzeumban hasznosítható elméleti ismeretek és gyakorlati tapasztalatok megszerzése szempontjából meghatározónak tartom az épületek eredeti származási helyszínein eltöltött időt nemcsak azok számára, akiknek feladata a gyűjteményfejlesztés, a bemutatás, de azoknak is, akik küldetése a kiállítás értelmezés területe, vagy a tudásközvetítés. Az 1980-as évektől (a Kisalföld, a Nyugat-Dunántúl, majd a Bakony, Balaton-felvidék tájegységek építésével párhuzamosan) gyakran vettem részt muzeológus kollégákkal36 vagy önállóan néprajzi gyűjtéseken, építészeti felmérésekben, falukutatásokban,37 amelyek során másféle forrásból szinte elsajátíthatatlan ismeretekre lehetett szert tenni. A tanulás, a véleményformálás, a vélemények ütköztetése szempontjából is különösen fontosnak érzem a közösen megélt szakmai utak élményét. BÍRÓ Friderikának a TÉKA 2005. számában megjelent visszaemlékezése közös útjainkról - újra megerősít ebben: „Sokat segítettél nekem. Legfőképpen a kérdéseiddel segítettél. ...Te gyűjtőútjainkon nemcsak »gyűjtőtárs«, hanem » múzeumi látogató« is voltál. A kérdéseket a látogató helyett tetted fel a Vilma néniknek, az Elláknak, az Ida néniknek. A kapott válaszok hozzásegítettek ahhoz, hogy egy-egy enteriőrben... kiemeljük azokat a részleteket, amik a múzeumi látogató számára fontosak lehetnek. Tehát nekünk, muzeológusoknak a kiállítások megtervezésekor, rendezésekor nemcsak hitelességre kell törekednünk, hanem a látogató kíváncsiságának kielégítésére, kiszolgálására is. Te magad pedig, többek között, a kapott válaszok segítségével tudtad megtervezni múzeumpedagógiai előadásaidat, hasznosítási elképzeléseidet. Biztos vagyok abban, hogy ezek az utak, a beszélgetések öregekkel, fiatalokkal, a velük való együttélések is - hiszen ilyenkor ott laktunk náluk - hozzásegítettek ahhoz, hogy múzeumi óráidon átéléssel, szinte meggyőző erővel tudtad a gyerekek képzeletét visszaröpíteni az időben és belehelyezni őket a száz évvel korábbi parasztvilágba és eljátszani, eljátszatni velük a múltat, a falusi élet egy- egy szeletét. ”38 5. kép. Szakmandi Gyuláné és Káldy Mária Nyirádon. (H. CSUKÁS Györgyi felvétele, 1999) A közös kutatás nemcsak közös tanulást eredményezett, de egyéb örömteli hasznot is hozott. így született meg közös tanulmányunk „Serkenj fel és állíts alsó iskolákat..." fejezetek Vas megye falusi iskoláinak történetéből39 címmel. Tanultunk a muzeológusoktól, kollégáktól, de sokat tanultunk egymástól is. Minden egyes új kiállítás szükségessé tette a továbbképzést, a kiállítást értelmező, kifejtő, interpretáció kiválasztását, kidolgozását, mely közös „ötletelések” eredményeként kristályosodott ki. Minden új program további új tematikákat és azokkal kapcsolatos szakmai felkészülés szükségességét hozta. Ismereteinket gazdagították később a programok megvalósításába bevont helyi és vidéki mesterek, fiatal/idősebb népművészek. Közvetve/közvetlenül sokat tanultunk a látogatóktól, felnőttektől, pedagógusoktól, fiataloktól, és természetesen a gyerekektől is. A látókör kiszélesítését, új módszerek bevezetését gazdagították, színesítették a nyolcvanas évektől gyarapodó külföldi tanulmányutak tapasztalatai, de önteltség nélkül mondhatjuk, abban is megerősítést kaptunk, hogy tőlünk is van mit másoknak tanulni.40 36 BÍRÓ Ibolyával, BÍRÓ Friderikával és CSUKÁS Györgyivel 37 Önálló falukutatást végeztem: Béb, SZNM-MNÉA-A-2516. Kerta, SZNM-MNÉA-A-2517. Nagyalásony SZNM-MNÉA-A-2515 38 BÍRÓ Friderika 2005. 76-79. 39 BÍRÓ Friderika-KÁLDY Mária 1994. 5-37. 40 1978: Túrócszentmárton, Csehszlovákia; 1983: Etar, Bulgária; 1988: Detmold, Németország; 1986: Skansen, Wasa Museum, Nordiska Museum, Swedish Travelling Exhibition, Stockholm; Dalarna, Falun, Uppsala, Leksand, Svédország; St. Fagans, Viktoria and Albert Museum, London, Nagy-Britannia; 1999: Bad Windsheim, Németország; 1995: Bonn, Németország; 2001: Bad Leonfelden, Ausztria. 2002: Östersund, Svédország, “Ibrakelberget, Norvégia; 2004. Bokrijk, Belgium. 39
