Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
NAGY ZOLTÁN: Petró háza
Érdemes még megemlíteni a ház vertikális tagolódását is. A szakirodalom alapján33 34 tudjuk, hogy bár a padlásolt ház csak igen későn, a 19-20. században terjedt el, a vaszjugáni hantik a háziszellemeiket a padláson „tartották”. A ház általános tagolása szoros kapcsolatban volt azzal, hogy a házat, az ember közvetlen világát a világmindenséghez hasonlóan képzelték el,” a padlást a vaszjugáni hantik az éggel, a szakralitással állították párhuzamba.33 34 35 Petró házának padlására 1992-ben már asszonyok is felmehettek, tehát ténylegesen nem minősült szentnek. Ugyanakkor a padláson a korábbi szabályoknak megfelelően találtunk két medvekoponyát, amelyek igen régiek lehettek, Petró gyerekkorában kerülhettek oda. Ugyanitt volt házigazdám nagyapjának, a hajdani híres sámánnak egyik, papírmaséból készült ikonja is,36 és nem mesz- sze ezektől egy sámándobverő is előkerült. Azt is tudjuk, hogy korábban a padláson őrizték egy ládikában az utolsó sámán felszerelésének egy részét (öltözetét, dobját, segítőszellemeit), ami a "lömszki Helytörténeti Múzeum gyűjteményébe került. Ugyancsak innen került a múzeumba a sámán házi bálványának (ami már nem volt meg) az öltözete is.37 Mindezek mellett az 1990-es években a padláson használaton kívüli, illetve ritkán használt tárgyak is voltak: régi síléc, régi létra, nyírkéreg edények, cir- bolyaszita. A belső szobában a már említett ládák, ágyak és szekrény mellett néhány szék és egy asztal állt csak. Ezeket is, mint ahogy a tornácon levő bútorokat is olyanok hagyták itt, akik beköltöztek Novüj Vaszjugánba. A benti kemencét azóta nem használta, hogy kiköltözött az első szobába. Azóta ez a szoba, ahogy már volt róla szó, raktárrá vált. Az udvar A ház mellett az udvarban egy hosszúkás asztal mellett két lóca állt. Nyáron, melegben emellett a kinti asztal mellett is lehetett ebédelni. Tőle néhány méterre volt nyáron az utcán összeszerelt vaskályha, amin nyáridőben az ételt főzte, hogy a házban ne legyen meleg. Az asztaltól keletre volt kialakítva egy tűzrakó hely (tuyä wala), a széltől négy oldalról deszkafallal védett, kicsiny bejáróval bíró, fedetlen tér, amin belül égett a hosszú tábortűz. Ez a szárított hal egyik fajtájának a készítéséhez nélkülözhetetlen, hiszen ezt eleinte a tábortűz körül földbe szúrt nyársakon vagy a tűz fölé tett nagy szitákon sütötték.38 Nyáron, amikor szinte folyamatosan 13. kép. Petró telke 1999 tavaszán. 14. kép. Petró telkének alaprajza, amely az 1998-as állapotokat tükrözi. égett itt a tűz, a teát is rendszeresen ezen főzte, de gyakran a levest is itt készítette. Ezt a tűzrakó helyet maga eszkábálta már akkor, amikor egyedül maradt a házban. A kétezres évek elején a tűzrakó hely majdnem ösz- szedőlt, újra meg kellett erősítenie néhány erősebb oszloppal. Ma még többé-kevésbé állnak a falai, de meglehetősen rozzantnak hat. A házhoz közel állt még egy igen hosszú asztal, ami tapasztalataim szerint leginkább csak arra szolgált, hogy télen a tűzifa egyik részét alátegyék, megvédendő a nedvességtől, illetve nyaranta a vödröket, lavórokat szárították ezen, lefele fordítva. Ettől az asztaltól néhány méterre volt még a rakásba összerakott tűzifa. Innen könnyedén lehetett télen a házba hordani, nyáron pedig a tűzrakó helyre vinni. Emellett állt a kutyaház (ämp kát) is, aminek bejárata a tó felé nézett, hogy a ház bejáratára is rálásson, azt ne lehessen sem medvének, sem farkasnak, sem embernek úgy megközelítenie, hogy a kutya ne jelezzen. 33 URAJEY Rafail Amirovics 1959. 34 Ahogy a hanti származású kutatónő, PESZIKOVA, Agrafena Szemjonovna írja, „a házra, a lakhelyre a hantik úgy tekintenek, mint a Kozmoszra" 1997. 217. 35 A századfordulón rendezett lóáldozatok alkalmával az állat bőrét a patáival, farkával, fogaival, sörényével együtt nyírkéreg edénybe tették, majd miután a sámán átadta az istenségnek, és három napig állt, felakasztották a ház padlására (KARJALAINEN, Kustaa Fridrich 1927., 123.). Ugyanígy a medveünnepi szertartások után a medvekoponyát is a padlásra vitték és ott őrizték. Arról is biztos forrásunk van, hogy a padlásra a nők nem mehettek fel (KUTAFJEV Pjotr Ivanovics 2000. 128.). A padláson tartottak hangszereket is, például a panarijux-ot. 36 Arról, hogy ikont a padláson őriztek, a szomszédos szölkupoktól is vannak adataink: TUCSKOVÄ, Natalja Anatoljevna 2014. 37 A sámánfelszerelés irodalma igen nagy, lásd elsősorban KULEMZIN, Vladiszlav Mihailovics 1976. 69-1 17. 38 A töps-nak szánt halat felbontás és sózás után nyársra húzzák, és a szabadtú'z körül először „kiizzasztják" belőle a nedvességet, majd kemencében sütik tovább. A hal az első sütés után frissen is fogyasztható, végleges szárítás után négy-hat évig is eláll: így szárazon is ehető, de levest is készítenek belőle. Alapvető tápláléka télen a kutyáknak, de a vadászok is szerették a könnyűsége miatt magukkal vinni. Lisztté zúzva kását készítettek belőle. 373
