Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
NAGY ZOLTÁN: Petró háza
I 15. kép. A tűzrakó hely 1999-ben. Petró éppen halat szárít. 16. kép. A tűzrakó hely romjai 2012-ben, a háttérben a lábaskamrával. A tűzrakó helytől a tó felé egy magányos pad állt, aminek egyik oldala alacsonyabb volt, mint a másik. Rendszeresen ezen pucolta, bontotta a halat: a pad magasabb részén ülve sosem folyt a nadrágjára sem a víz, sem a vér. A padokat Petró veje magával vitte ahhoz a házhoz, ahová beköltözött. A pádtól tovább délre egy féltető (jimö, pit jimä) állt. Ez abban az időben, amikor magam is megfordultam a faluban, régi bödönhajók tárolóhelye volt. Petró sajnálta felvágni ezeket, hiába repedtek meg, mindig bízott benne, hogy egyszer megjavítja őket. Eredetileg ez volt az a 39 hely, ahol a szárított halat készítették. Ez is védve volt több oldalról, sőt teteje is volt. Akkor építették az édesapjával, amikor a házat a mostani helyére áthozták. Itt általában tűz fölé tett szitákon sütötték a halat, hogy az akkoriban még nagyobb számú, a ház körül, a faluban kószáló kutya ne tehessen a halban kárt még akkor sem, ha esetleg éjszakára is kint hagyták. A féltetőnek ma már nyoma is alig maradt, 2012-ben a megmaradt fadarabokat sem lehetett megtalálni a magas fűben. 17. kép. Az udvar egy része Petróval. A kép bal oldalán a halpucoló pad látszik, mögötte a cirbolyaszárító és a lábaskamra. A jobb oldal előterében a féltető áll, alatta a bödönhajó. Jobbra kivehető a körbekerített kert, a kép közepén a hanti kemence látható. A féltetőtől a tó felé Petró kis területet kerített el kertnek. Az apró telekre csak burgonyát ültetett, de próbálkozását hamar feladta. Ugyan elfogadhatóan termett a terület, de mivel nem lakta a házát állandóan, a megtermelt burgonya télen hamar megfagyott, gyakorlatilag fogyaszthatatlanná vált. A kerítéssel körülvett konyhákért télen is hasznos volt: a kutyák nem tudtak bemenni a területre, az itteni hó garantáltan tiszta maradt, innen nyugodtan lehetett havat olvasztani fogyasztási céllal is. A háztól kissé távolabb, de a mostani és a korábbi tűzrakó helyhez egyaránt közel áll az utcai, a hanti kemence (kim kar).” A lábakon álló, féltetővel védett kemencében sütötték nyaranta a kenyeret, és abban szárították a halat is. Akkor építette az édesapja, amikor átköltöztek erre a helyre. Az előre, fából készített alapzatra vesszőfonattal kialakított formát sarazott körül, majd alaposan kiégette. Petró csak megerősítette a nyolcvanas években: mivel meggyengültek a lábai, két további lábat épített be. Egyszer a kétezres évek közepén egy vadász Ozernojéban próbálta ki a kétéltű lánctalpas vezetését, és meglökte a kemence feletti tető egyik sarokoszlopát. Az addigra kissé megdőlt kemence azóta összerogyott, mert fölötte tönkrement a tető, szétázott maga a kemence. A kemencét védő féltető faanyagát felfűrészelték tűzifának. 39 Tréfás, vulgáris elnevezése orosz lány (pyccKcw deena), „mert ebbe is mindent bele lehet pakolni”. 374
