Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
VARGYAS GÁBOR: Részletek egy virtuális brú házmonográfiából. Alaprajz, méretek, nyílászárók, a ház felállítása
nek számít. A valóságban ennél kisebb távolságok szokásosak, például egy öl plusz egy magyarul csak körülírással visszaadható távolság, amely kinyújtott karon a válltól a csuklóig tart (sakang prié?).K Vagyis, a kéz hosszát, nagyjából 20 centimétert leszámítva az ölből, a sakang prié? mint brú mértékegység - európai méretekkel számolva - 160 centiméter, a valóságban nagyjából inkább 150- 155 centiméternyi hosszúságot jelölhet. Ha ezt hozzáadjuk az I ölhöz, maximum 3,5 métert kapunk a házak átlagos szélességének. A ház hosszúságát (pa) a födémgerendával összekötött oszlopok által képezett oszloppárok (keretállások) közötti távolság adja ki. Erre vonatkozóan konkrét helyi adatom sajnos nincs, az oszloppárokat felül összekötő és rögzítő „koszorúgerenda” (prang taär) hosszának kimérését soha nem láttam. Pedig a ház fölállítása során, az oszloppárok helyének kijelölésekor ezt a gerendát fektetik le a földre, és annak függvényében, hogy hány oszloppáros házat építenek éppen, osztják el a távolságát hárommal vagy néggyel. Fényképek alapján végzett utólagos méréseim és emlékeim szerint azonban egy-egy oszloppár között a távolság - ami a ház jövendő hosszát adja ki, megszorozva természetesen a további oszloppárok számával - nagyjából megegyezik a keretgerenda (tanaäp) hosszával, azaz maximum két öllel = 360 centivel. Tehát egy három oszloppáros (keretállásos) ház maximum nyolc méter hosszúságú lehet; egy négy oszloppáros tizenkét méter; s a leghosszabb, öt oszloppáros, tíz oszlopos ház sem haladhatja meg a tizenhat métert. A ház alkotóelemeinek elkészítése az oszlopok (tanul) és a keretgerendák (tanaäp) kimérésével kezdődik. Különösen ez utóbbinak van fontos szerepe: ez adja meg ugyanis néhány további elem méretét, például a szarufák (chőih) hosszát, amelyek ugyanolyan hosszúságúak, mint a keretgerendák. A brúk véleménye szerint „így arányos a ház”, ami - tekintettel arra, hogy a keretgerenda és a szarufák ily módon egyenlőszárú háromszöget képeznek - valóban arányos. A gyakorlatban azonban a szarufák jóval, teljes hosszuk l/3-ával túlnyúlnak a koszorúgerendákon (prang taär), le egészen az ereszgerendáig (rayäq döq)1', ami az arányokat nyilvánvalóan megváltoztatja. Akárhogy is van, a keretgerendák méretét leveszik egy kifeszített lián segítségével, s azt átmérik a szarufákra. Az eresztékek elkészítésére a következőkben visszatérek. Nyílászárók Az alaprajz kérdéséhez tartozik még a nyílászárók (taong)22 helyének a kiosztása. A szokás/szabály (nga) az, hogy egy „kis” (egyosztatú) házban öt nyílászáró van: a veranda felől kettő, vagyis két ajtó, mert a férfi és női szférák, illetve a velük együtt járó tiszta/tisztátalan oppo- zíciópár szigorú elkülönítése miatt még az egyosztatú helyiség is képzeletbeli leg két részre oszlik. Tehát a „két” helyiségbe („külső” és „belső” szoba, vagy „szoba” és „konyha”)23 külön-külön bevezető ajtó van; ezen felül minden házoldalon egy-egy ablakot nyitnak. Elhelyezkedésükre lásd a 4.a rajzot! o D Opadlásfeljáró I 1 i i—1 | tűzhely * o o 4.a rajz. A nyílászárók kiosztása három oszloppáros (keretállásos) házban. A nyílászárók kimérésének a lényege, hogy a veranda felőli két bejárat pontosan a „két” helyiség közepére nyílik. A velük szembeni hosszanti oldalon egyetlen ablak van, ami a teljes hossz közepétől egy kicsit el van tolva a „szoba” felé, mert a pontos eszmei felezőpontban húzódik a válaszfal. A két rövid oldalon pontosan középen nyitják az ablakokat, illetve a „szoba” esetében esetleg egy kicsit a házioltárokat tartó oszlop (tanul yTang) felé tolják el. Ennek az oka az, hogy a férfiak fejjel az oltárok alatt, a szobában keresztben alszanak, s ha felülnek, akkor az ablakon keresztül éppen kilátnak, ki tudnak szólni rajta, illetve jól szemmel tudják a környéket tartani. A „konyhában” viszont középütt vizet tartanak a víztartó rácsozaton (chaah? döq), ezért az ablaknyílás is épp az oldal közepén van. 20 Ez a távolság a brú mértékegységeket tárgyaló cikkemből kimaradt. A szó helyes átírásában nem vagyok biztos, és a szóösszetétel etimológiáját sem tudom megadni. 21 Ilyen alkotóelem a magyar népi építkezésben nincs. A brú szóösszetétel etimológiája: rayäq ’csöpög’ (például a tető lyukain keresztül), ’lyukas’; döq = víz. Vagyis hozzávetőleges magyar fordítása vízvető- vagy ereszgerenda. A továbbiakban az „ereszgerenda” kifejezést fogom használni. 22 Mivel az ajtók és az ablakok ugyanolyan formájúak, ugyanolyan elv alapján működnek (tolóajtók/ablakok), és csak nagyságban különböznek egymástól, a nevük is ugyanaz: taong, ami pontosan megfelel az építőiparban használt magyar „nyílászáró” kifejezésnek. 23 A két helyiség funkciói szigorúan elkülönülnek egymástól. A „konyha” a „belső”, intim, női szféra, ahol a nők és a gyermekek alszanak, ahol a főző-tűzhely található (a „szoba”-beli második tűzhely inkább csak fűtésre szolgál, főzni gyakorlatilag soha nem szoktak rajta), s amely a nőkhöz kapcsolódó ideológiai képzetek miatt rituálisan „szennyezett”. A „szoba” vagy a „külső szoba” a férfiak világa, a nyilvános szféra, aminek ugyanakkor a szakrális tér is a része: tehát ahol a vendégeket fogadják, ahol a házioltárok találhatók, és ahol következésképpen a házi rítusok zajlanak; ez a „tiszta” tér. A kettőt oly szigorúan elválasztják egymástól, hogy a bejárat felüli oldalon, a „szoba” bejáratánál „brú szokás szerint" elvágják a fonott fal tetején végigfutó gerendát (rapo kunái), hogy a női oldal felől érkező rituális szennyezettség ne tudjon tovább terjedni a gerenda mentén, és ezzel beszennyezni a férfi oldalt. Erre a gerendára terítik fel ugyanis hátul a nők a szennyes ruháikat! Mindehhez lásd VARGYAS Gábor 2002. 352
