Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

BALOGH BALÁZS: Az amerikai magyar „burdosházak” a korabeli sajtó tükrében

férfiak körében kialakuló feszültségek, az italozás, „szalonozás” (kocsmázás) és kártyázás mind konfliktusokat gerjesztettek, mindennaposak voltak a verekedések, garázdaságok, gyakoriak voltak a gyilkosságok is. Az újságok apróhirdetéseinek egy részét a főburdosokkal megszökött asszonyok kerestetése foglalta el.15 Az újságok híradásaiból az is kiderül, hogy a bányatelepeken létrejövő egyes etnikus kolóniákra milyen jellegű bűncselekmények a jellemzőek. A bűnügyi szakirodalom szerint például az olaszokra inkább jellemző volt a lopás, rablás és csalás, míg a magyarokra a súlyos testi sértés, a gyilkosság.16 Vagy a magyarok intelligensebbek a szlovákoknál, de az ipari munkában képzetlenebbek náluk és „sok közülük alkoholfüggő és kényszeres veszekedő".'7

A magyar burdosházakkal kapcsolatos amerikai sajtóhírek fő témái a különböző formájú magyarellenes vagy magyarok által elkövetett atrocitások, különböző motivációval elkövetett gyilkosságok, verekedések, robbantások, késelések, lövöldözések voltak. Olykor etnikus hátterű konfliktusokra is következtethetünk mindezek hátterében. Halálos kimenetelű vagy életveszélyes balesetekről nem egy újságcikk számolt be. Jelentős a rablásokról és lopásokról szóló híradások száma. Sok esetben dorbézolás, tivornyázás, közszeméremsértés (nyilvános vizelés), tiltott alkohol-előállítás, forgalmazás, raktározás vagy fogyasztás a cikkek témája. Előfordulnak tiltott szervezkedésekkel, sztrájkokkal és rendőri intézkedésekkel kapcsolatos hírek. Ritkábban az újságírók által pusztán érdekesnek ítélt - gyakran érthetetlenül újságba kerülő banális - rövid hír is bekerült a lapokba, mint mondjuk, hogy a kelet-pennsylvaniai bányavidék Freeland bányatelepén egy magyar burdos, a burdosház savanyított káposztáját titokban megdézsmálta a tél folyamán, és azután nem volt hajlandó kárpótlásul ezért 25 centtel több bérleti díjat fizetni a burdosgazdának.18 A burdosházak életéről az az egy pár szociográfiai indíttatású újságcikk tájékoztat a legjobban, amelyek szerzői személyesen ellátogattak a burdosházak telepeire, és megpróbálták tényfeltáró módon bemutatni az ott tapasztaltakat. Ezért először ezeket a híradásokat vizsgáljuk meg.

Egy 1888-as tudósítás szerint az újságíró szerencsésnek érezhette magát, hogy a lengyel és magyar burdos- házakba egyáltalán beengedték, mert az idegen, jól (értsd: amerikaiasan) öltözött érdeklődőről azt hiszik, hogy rendőr vagy nyomozó és idegenkednek tőlük. Tolmáccsal ment az újságíró, hogy kikérdezhesse a magyar burdosház lakóit is. Az egyik burdosházban hiányosan öltözött, harminc év körüli burdosasszonyt talált, aki egy szennyes ágyon üldögélt egy csecsemővel a karján, körülötte nyolctíz gyerekkel. A férje, a burdosgazda megengedte, hogy körbejárja a házat és alaposan körülnézhessen. A padló koszos volt, a tűzhelyen valami csontból főztek levest. Előkészítve kiszaggatott tésztát látott, amit az udvari kis téglakemencébe készültek bevetni. A falon egy-két olcsó újságból kivágott szentkép volt. Az összes bútorzat öt olcsó székből állt. Ennél a háznál nem tartottak kecskét, valószínűleg azért, mert nem volt elég hely hozzá. Osz- szesen 15 burdos élt a házban, amelynek pedig csak két és fél szobája volt. Minden burdos 2 dollárt fizetett havonta a szállásért, a napi egy főtt ételért és a mosásért a burdosasszonynak.19 A „Miszisz” helyzetét nem értékelte az újságíró olyan rossznak, mert a házat havi 4 dollár 50 centért bérelte a bányavállalattól, a mosást szinte költségek nélkül végezte el, és csak egy meleg ételt kellett felszolgálnia naponta.

A havi élelmezési költségeket a burdosgazda és a szálló burdosok megosztották egymás között,20 ami kis összeg volt, általában havi 3-5 dollár között. Ami kevés élelmet fogyasztottak, az mindig a legolcsóbb volt. Gyakran jártak a henteshez, és vásároltak 5-10 centért marha lábat vagy birkafejet és abból főztek levest, amit két- három napig fogyasztottak. A meleg ételt vacsorára ették meg a burdosok. A másnapi reggelit és ebédet hideg ételként előre kiadagolta nekik lefekvés előtt a „Miszisz”. A kényelmetlen, szűk padlásszobában két összetolt ágyon hárman aludtak egymás mellett,és a negyedik a lábuknál keresztbe feküdt le. Az ilyen embertelen élet- körülmények közt olcsó munkaerőként dolgozókkal nem vehetik fel a versenyt az amerikai munkások a munkalehetőségért folytatott harcban.21 Ez utóbbi megállapítás megvilágítja azt, hogy a korábban kivándorolt, jobb

15 KEMÉNY György 1910. 227.

16 így ír erről 1910-ben az Amerikai Magyar Népszava: „Az amerikai magyar polgári perek mellett szomorúan húzódik meg a bűnvádi eljárások nagy tömege is. Magyar, vagy magyarok okozta vagyonjogi bűnper kevés játszódik le az amerikai igazságszolgáltatás ítélőszékei előtt. Súlyos testi sértés, gyilkosság, - ezek adják az amerikai magyar bűnperek legjavát és - fájdalom - ennek a statisztikája esztendőről esztendőre nagyobb anyagot ölel fel. Az amerikai magyarság erkölcsi züllését jelenti ez, a melynek kútforrásai a burdosházak. Az utóbbi időkben alig múlik el esztendő, hogy valamelyik állam igazságszolgáltatása halálbüntetéssel ne sújtana egy-két magyar bűnöst, a kik valamennyien súlyos beszámítás alá eső bűnesetek következtében kerültek a törvénnyel összeütközésbe." BERKO D. Géza 1910. 74.

17 GROSE, Howard B. 1906. 177.

18 Freeland Tribune. 1893. április 20.

19 Az újságíró által közölt adatok alapján ebben a burdosházban a tizenöt burdos (fejenként 2 dollárral számolva) havi 30 dollár bért fizetett. A burdosokra fordított kiadások körülbelül 10 dollárt tettek ki, tehát 20 dollárt megtakarított a burdosgazda és a burdosasszony havonta.

20 Az amerikai magyar lapok számolatlanul hoztak le mulatságos történeteket a burdosházak kosztolásáról, illetve a burdosasszony által az étkeztetésre szánt közös pénz elcsalásáról. „Szótbendben (South Bend, Indiana) nagy munkában voltak a burdosok, mert szét kellett osztani a kosztpénzt, hogy mennyi jut egyre-egyre. A stóros (Store - bolt) könyve is ott volt az asztalon, de akárhogy is nézték, számolták, nagyon magas összeg jött ki. Csak baj volt a stóros könyvével, mert egyik burdos sem tudott olvasni. Végül, miután arra járt a református pap, azt ültették asztalhoz a kompániakönyvet olvasni. A „Miszisz” már előre szurkolt, merthogy a maga részére is a burdoskönyvre vásárolt. A pap olvassa a tételeket. Egyszercsak megakad: - Szalmakalap 50 cent. A háttérből megszólal az egyik burdos: - Hát szalmakalapot mikor ettünk "Miszisz”?!" (Garabonciás 1909. október 23.)

21 The Sun. 1888. február IS.

341