Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

BALOGH BALÁZS: Az amerikai magyar „burdosházak” a korabeli sajtó tükrében

rek majd 70%-a Pennsylvaniából van, addig a cikkeket lehozó lapoknak csak a 20%-a helyi, pennsylvaniai amerikai újság, a közlések 80%-át más amerikai államban szerkesztett lap hozta le. Mondhatnánk, hogy a bányavidék - és benne elég hangsúlyos helyen a magyarok - rossz hírét az Egyesült Államok szerte olvashatta mindenki. Összesen 33 államban és a fővárosban jelent meg a vizsgált 213 újságcikk, a legtöbb, 45 híradás persze helyi, pennsylvaniai lapban. De tíznél több cikk jelent meg a pennsylvaniai magyar burdosházakban lakók viselt dolgairól a fővárosban, Washington DC-ben, Ohioban, New Yorkban és Minnesotában, továbbá tíznél kevesebb, de ötnél több híradás jött le indianai, virginiai, illi- noisi, kansasi, kaliforniai, connecticuti, nebraskai, missouri, north-dakotai és arizonai lapokban is. További tizenkilenc állam újságjaiban pedig csak egy-két híradás szerepelt a vizsgált négy évtized alatt a magyar burdosházak- ról.8 9

Fontos tudatában lenni annak, hogy a híradásokban szereplő „magyar burdosház” (Hungarian boarding house) annyit jelent, hogy nagy valószínűséggel Magyarországról származó kivándorló bérelte a házat a bányavállalattól (vagy gyártól), üzemeltette munkásszállóként az épületet, és a benne megszálló bányászok (vagy gyári munkások) is Magyarországról származtak, akiket bujdosnak neveztek. Ez teljesen érthető, hiszen az amerikai bevándorlási hivatalnál is a kibocsátó ország nevét jegyezték be lakcímül, hogy honnan érkezett valaki. így aztán a történeti Magyarország összes nemzetisége is sokszor magyarként volt elkönyvelve a híradásokban. Ahogy az első világháborút megelőző évtizedekben Magyarországról kivándorolt mintegy két millió emberből körülbelül 650- 700 ezer lehetett magyar, a többiek nemzetiségiek voltak,’ úgy ez az arány többé-kevésbe tükröződik a híradásokból is: „magyar burdosház ként” szerepelnek a nagyszámú szlovák és más - rutén, szerb, horvát, román és egyéb - nemzetiségűek lakta burdosházak is. Elsősorban a cikkekben szereplő nevekből lehet következtetni a nemzetiségre, ami nagyon nehéz feladat, mert a leglehetetlenebb, angolosított helyesírással közlik azokat. Mikor egy bűnesetről több lap is beszámol, akkor, ha mondjuk négy cikket írtak róla, akkor általában mind a négyben más alakban szerepelnek ugyanazok a nevek. Sok esetben a különböző cikkekben szereplő nevek összehasonlításából lehet kideríteni a nemzetiséget. (Például Crye-ról és Keray-ről kikövetkeztethető, hogy Király, Baulouh-ról és

Baylogh-ról, hogy Balogh, Yobaggy-ról, és Yobbadzs-ról, hogy Jobbágy stb.)

A vizsgált korszakban, a 19. század utolsó két, és a 20. század első kettő évtizedében sok millió bevándorló érkezett Európából az Egyesült Államok nagy munkaerőigényű, lendületes ipari konjunktúrát megélő észak-keleti államaiba,10 ahol jó részük ugyanúgy burdosházakban lakott, ahogy a Magyarországról érkezettek. A bányatelepeken és az iparvárosokban az etnikus kolóniák kialakulása, a burdosházak világa, az életkörülmények meglehetősen hasonlóak voltak.

6. kép. Burdosházak az 1920-as években Vintondale főutcáján (Pennsylvania).

Mindazonáltal éppen a századforduló táján élesedik ki, a korábban érkezett angol-szász, nyugateurópai és skandináv emigránsok, és a 19. század végén tömegével érkező dél-, közép- és keleteurópai bevándorlók közötti ellentét, amelyet a korabeli amerikai társadalomtudósok ideológiai szinten is tovább gerjesztettek."

A befogadó környezet a béreket letörő, minden munkát elvállaló, igénytelen és műveletlen tömegként tekintett a későbbi bevándorló hullámra, amellyel a Magyar- országról érkezők is jöttek. Ennek megfelelően az amerikai sajtó is erős fenntartásokkal, gyakran előítéletesen írt róluk. Ugyanakkor nem vitás, hogy a bányavidék volt a kor vadnyugata, ahol a legtöbb bűneset történt. A burdosházak egyszerre jelentették az igénytelen életmódot, miközben melegágyai voltak az erőszaknak, a rablásnak és emberi tragédiáknak. Mielőtt az amerikai, angol nyelvű sajtó híreire térnék, BERKO Gézát idézem, az 1899- ben alapított Amerikai Magyar Népszava szerkesztőjét, hogy miként ír a lap tizedik jubileumi díszalbumában a magyarok életkörülményeiről: „Máskülönben a bevándor8 Ötnél kevesebb híradást adtak a lapok a magyar burdosházakról Michiganben, Texasban, Kentuckyban, West-Virginiában, Oregonban, Utah- ban, Washingtonban, Montanában, Vermontban, Oklahomában, South-Dakotában, North-Carolinában, South-Carolinaban, Marylanden, Ha- waiban, Nevadában, Ténnesseben, Idahoban és lowában.

9 Az első világháború előtti öt évtizedben mintegy 25 millió európai vándorolt ki Amerikába, köztük mintegy 2 millió magyar állampolgár. JONES, Maldwyn Allen 1992. 361.; BROWNSTONE, David M.-FRANC Irene M.-BROWNSTONE, Douglass L. BROWNSTONE- 1979.4-5.

10 1922-ben, az USA-ban regisztrált 474 ezer magyarból, 427 ezer lakott az észak-keleti államokban, a legtöbben New York (95 400), Ohio (88 000) és Pennsylvania (86 000) államokban. SOUDERS, David Aaron 1922. 55.

I I Az amerikai szociológia atyja, Edward A. ROSS például a korában divatos szociáldarwinizmus szellemi irányzatának megfelelően, a társadalmi folyamatokat a különböző rasszok harcaként értelmezte. Hosszasan ütközteti műveiben a régi, amerikanizálódott nyugat- és észak-európai bevándorlók értékeit a későbbi „új bevándorlók” (olaszok, szlávok, magyarok, zsidók és más kelet-európai emigránsok) alávalóságával, hitványságával. „Ezek az ökörformájú emberek (az új bevándorlók) azoknak a leszármazottjai, akik mindig elmaradottak voltak... az új bevándorlók még kinézésre is mennyivel alábbvalók...” stb. ROSS, Edward Aisworth 1914. 282-304.

339