Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
BALOGH BALÁZS: Az amerikai magyar „burdosházak” a korabeli sajtó tükrében
Csak az első világháború után vált nyilvánvalóvá több százezer amerikás magyar számára, hogy véglegesen a kint maradást választják, amely elhatározásnak más okai is lehettek az említett kvótarendszer bevezetésén túl is.3 Ekkor kezdtek el egyre nagyobb számban saját ingatlanokat vásárolni, illetve a burdosházak ágybérlete helyett lakásokat, házakat bérelni. A legidősebb adatközlőim még személyes emlékeiket felidézve beszéltek nekem a burdosházak egykori világáról, sajátos törvényeiről és belső életéről.4 4. kép. Disznóölés Vintondale-ben (Pennsylvania). Jelen dolgozatban azonban elsősorban nem a szak- irodalomból ismert,5 illetve a saját terepkutatásaim során összegyűjtött adatokra támaszkodom,6 hanem a korabeli amerikai, főleg angol nyelvű sajtóban bemutatott magyar burdosházakról kirajzolódó képet igyekszem bemutatni. Az 1882 és 1922 közötti amerikai sajtóban kerestem ki, hogy a korabeli magyar burdosházakról (Hungarian boarding house) milyen híradásokat hoztak le. Ösz- szesen 213 cikket vizsgáltam meg, amelyeket 33 államban jelentettek meg.7 A 21 3 híradás túlnyomó többsége, összesen 145 esetben pennsylvaniai magyar burdosházakról adott hírt, amin nem csodálkozhatunk, hiszen itt helyezkedik el az a hatalmas szénmező, amelyen számtalan bányatelep jött létre, és amelyek közt több tucat magyar kolónia alakult ki. 5. kép. A Westmoreland bányavállalat 2. számú bányája és bányatelepe (Pennsylvania), 1918 előtt. Természetesen a sajtó ingerküszöbét akkor is elsősorban a tragédiák, a gyilkosságok, a balesetek ütötték meg, de a szenzációhajhászás kétségtelen ténye mellett abból is sok mindenre lehet következtetni, hogy miért tömegével a bányavidékről származtak ekkoriban a botrányokról szóló hírek, miért nem mondjuk a keleti part iparvárosaiból, ahol szintén nagy számban laktak burdos- házakban a magyar munkások. A 145 pennsylvaniai eseményt, szituációt tárgyaló híradás mellett még I I másik állam területéről olvasható olyan cikk ebből az időszakból, amelyik magyar bur- dosházról tudósít. Ezek, a szintén sok magyar munkást foglalkoztató bánya- és iparvidékek államai: Ohio, West- Virginia, Michigan, Indiana, New Jersey, New York, Connecticut, illetve egy-két esetben Virginia, Missouri és Arizona. Az viszont figyelemre méltó, hogy míg a magyar burdosházakról - túlnyomórészt botrányokról - szóló hí3 A politikai és gazdasági okok miatt adminisztratív intézkedésekkel szinte lehetetlenné tett oda-vissza utazással járó munkavállalás nem volt keresztülvihető tovább. Ugyanakkor a szakirodalomban nem eléggé hangsúlyozott oka volt sok magyar kint maradásának, hogy jó részük a történeti Magyarországnak abból az észak-keleti szegletéből érkezett Amerikába, amelyet a trianoni békeszerződéssel Csehszlovákiához illetve Romániához csatoltak (Abaúj, Gömör, Zemplén, Bereg, Ung, Ugocsa, Máramaros, Szatmár megyék nagy része, vagy egésze) és amely az egyik fő kibocsájtó régiója volt a migrációnak. Ahogy egy idős egykori bányász fogalmazott: „Nem volt hova hazamennünk, a csehek elvették a hazánkat!" BALOGH Balázs, 2007, 91-92. 4 2006-tól végzek néprajzi terepmunkát az Egyesült Államok keleti partján és közép-nyugati államaiban. Először HAESF kutatási ösztöndíj keretében kutathattam két éven keresztül, majd azóta több mint két tucat alkalommal pár hetes vagy pár hónapos tanulmányutat tehettem Amerikában. A legrégebben született adatközlőm 1908-ban látta meg a világot, akit 2007-ben sikerült megszólaltatnom. 2006 és 2009 között számos, az 1910-es évek első felében született informátorral készíthettem interjút, de még 201 S-ben is találkozhattam egy 1913-ban, Sáros megyében született, egy évesen a szüleivel Leechburgbe (Pennsylvania) érkezett, 102 esztendős egykori bányásszal. 5 A korabeli nagyszámú amerikai leírás közül lásd például SHERIDAN, Frank J. 1907. 474^482.; GROSE, Howard B. 1906. 201-206. ROBERTS, Peter 1912. 168-172. Magyar kutatóktól lásd: HOFFMANN Géza 1911.79-81.; VÁZSONYI Andrew 1978. 641-656.; 1980. 89-97.; PUSKÁS Julianna, 1982. 2010-2013.; VÁRDY Béla 1985. 31-34. 6 BALOGH Balázs 2013. 235-238.; BALOGH Balázs-CSERI Miklós-FÜLEMILE Ágnes-KEMECSI Lajos 2012. 7 A 213 újságcikkhez a Washington DC-ben működő Library of Congress honlapján lévő adatbázison keresztül fértem hozzá. 338
