Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
BALOGH BALÁZS: Az amerikai magyar „burdosházak” a korabeli sajtó tükrében
Balogh Balázs AZ AMERIKAI MAGYAR „BURDOSHÁZAK” A KORABELI SAJTÓ TÜKRÉBEN1 1 A 19. század végén, a 20. század elején, a Magyarországról Amerikába kivándorló zsellér- és szegényparaszti gyökerű tömeget túlnyomó többségében munkaképes fiatal férfiak alkották, akik ideiglenesnek tekintették munkavállalásukat az amerikai bánya-, vasút- és nehéziparban. I. kép. Bányászok csoportképe. A bal szélen féllábú, mankós bányász. Nanty Glo (Pennsylvania), 1910-es évek. A jobb pénzkereseti lehetőség miatt hajóztak az Újvilágba, hogy pár év munkát követően, Magyarországra hazatérve, az összegyűjtögetett dollárjaikból otthon földet, házat vásároljanak, önálló gazdaságot alapíthassanak. Voltak, akik többször megjárták Amerikát, ezért „vándorfecskéknek” is nevezték őket. Átmenetinek tekintett amerikai tartózkodásukhoz igazodva, nem kívántak véglegesen berendezkedni.2 Ennek megfelelően a fő szempontjuk az volt, hogy minél olcsóbban szálljanak meg és étkezzenek, mert minél kevesebbet költöttek magukra, annál több pénzt gyűjthettek össze az otthoni gyarapodásukhoz. Az első világháború vetett véget a Magyarországról Amerikába irányuló munkavállalásnak, ezt követően az Egyesült Államok szigorú, több lépcsőben bevezetett kvótarendszerrel szabályozta a bevándorlást. A Trianoni békeszerződés következtében szétesett történeti Magyarországról származó, Amerikában maradt tömegek döntő többsége az 1920-as évekig a legolcsóbb munkásszállásokon, az amerikai magyarok nyelvén bur- dos/iózakban (boarding house) lakott. 2. kép. Burdosházak a bányatelepen. Congo (Ohio), 1900-as évek. 3. kép. Elhagyott, egykori burdosházak. Congo (Ohio). (BALOGH Balázs felvétele, 2009) 1 Tanulmányommal Cseri Miklóst köszöntőm 60. születésnapján. Az a közös terepmunka is tovább erősítette a lassan három évtizedes barátságunk szálait, amelynek során a Pennsylvania állambeli Vintondale elnéptelenedő bányatelepén, egy egykor magyar tulajdonos által működtetett szatócsboltot és burdosházat mértünk fel a Szabadtéri Néprajzi Múzeum számára. Az amerikai magyarok körében végzett társadalomnéprajzi kutatásaim nyomán meginduló Skanzen projekt keretében, az épület teljes, 1920-as évekbeli berendezését együtt csomagoltuk be, és szállítottuk haza a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba. A világtól elzárt egykori „majnaplézen" (bányatelepen) a négy fős munkacsoportnak (Cseri Miklós, Fülemile Ágnes, Kemecsi Lajos és Balogh Balázs) a sajátos körülmények közötti együtt munkálkodása, az izgalmas terep nagyszerű hangulata életre szóló élmény volt, amely csak elmélyítette a közöttünk lévő barátságot. 2 Azt, hogy mennyire nem szándékoztak véglegesen Amerikában letelepedni, jól bizonyítja az a beszédes adat, hogy az első világháborút megelőzően az állampolgársági kérvényre jogosult - tehát legalább öt évet az Egyesült Államokban dolgozott - magyar bevándorlóknak mindössze a 15%-a vette fel az amerikai állampolgárságot! KOMJÁTHY Aladár 1984. 8. 337
