Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
POZSONY FERENC: A ház és lakáskultúra változása a háromszéki Zabolán
vizek egyesüléséből keletkezett Nagypatak szeli át. A családok viszonylag keskeny telkei Zabolán általában az utcára merőlegesen helyezkednek el. Mivel a falu házai rendszerint a református vártemplom felé néznek, a felszeglek nyugatra, az alszegiek pedig keletre vannak betájolva. A családi telkeken a kaputól jobbra találjuk a lakóházat, balra pedig egy olyan sokfunkciós épületet, mely magába foglalja a magtárat, a nyári konyhát, s a kettő között még a szekérszínt is. A szalagszerű telken hátra felé haladva következik az istálló, majd az udvart hátul, az úttal párhuzamosan a szénáscsűr zárja, melynek alsó részében, sok portán, a nagyobb állatok istállóját alakították ki. A hatalmas méretű, viszonylag magas, fenyőboronákból épített szénáscsűr mögött rendszerint zöldséges- és gyümölcsöskertet találunk. Kiemeljük, hogy egészen a második világháborúig a családok jövedelmét a magán- és a közösségi erdőkből kitermelt faanyag is jelentős mértékben gyarapította. Éppen ezért az utcakapu és a telket lezáró csűr közötti keskeny udvart rendszerint olyan hosszúra méretezték, hogy ott télen nyugodtan lerakhassák és tárolhassák az erdőből hazahozott hosszú fenyőboronákat. Megjegyezzük, hogy a magas függőleges, legtöbbször faragott oszlopokon álló, fent vízszintes gerendával összekötött, zsindellyel födött székelykapuk ebben a faluban is elsősorban a tehetősebb, 3. kép. A Miskolczi család pávai középereszes háza és 1761-ben állított kapuja (HUSZKA József, 1865. III. tábla) 27 HUSZKA József 1895. III. tábla, BALASSA M. Iván 2016. 87. 28 Lásd KIN DA István-POZSONY Ferenc 2011. 19-21. 29 KIN DA István-POZSONY Ferenc 2011.20. lófő családok telkeit ékesítették, tehát társadalmi státuszt szimbolizáltak. Például az egyik legrégebbi, az 1761- ben faragott, napjainkban a csernátoni tájmúzeumban álló háromszéki galambbúgos kapu a Zabolával összeépült Páván a Miskolczi család telkét díszítette.27 Zabolán a lakóházakat hagyományosan fenyőboronából építették. Mivel a falu a Kárpátok kanyarjában, föld- rengéses övezetben fekszik, a gyakori földingások soha sem tudták lerombolni a viszonylag rugalmas faépületeket. A 18. században a sarokereszes hajlékok rendszerint keletre és délre néztek, s többnyire egy nagyobb lakószobából, konyhából és kamrából álltak. Ebben a típusú székely házban rendszerint nyitott, csempéből rakott kandallós tüzelőberendezés28 működött, lakószobájának belső terét pedig legtöbbször átlósan rendezték be. A mindennapi élet általában a tűzhely körül zajlott, míg az utca és az udvar felőli sarokban hosszú padládákat helyeztek el, előttük pedig a kamarás asztal állt. A tisztaszobának az utca és az udvar felé néző szege/etében, azaz sarkában festett fali tékát helyeztek el, melyben rendszerint a Bibliát, a zsoltáros- és imádságos könyvet, valamint a fontosabb családi iratokat őrizték. A 18. században a bútorok - így az ácsolt szuszékok is - még keményfából készültek. Mivel a sódnak vagy pestaljának nevezett kandallós tüzelők29 a lakásokat szin-------------—------------------Í CiS-V1--------«Ly*,-------------(-----1- —í 4. kép. Kozma Antal és Szász Éva 1793-ban épített sarokereszes háza (LÁSZLÓ Ferenc 1913-as rajza, Szabadtéri Néprajzi Múzeum könyvtára) 306
