Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

POZSONY FERENC: A ház és lakáskultúra változása a háromszéki Zabolán

népeket követték hétköznapi és ünnepi szokásaikban, életvitelükben és stratégiáikban. A falu fölött magasló er­dőségekből hozott fenyőboronákból olyan nagyobb mé­retű lakásokat emeltettek, melyek alaprajzukban a ne­mesi kúriák alapszerkezetét követték. A zabolai gyalog­katona családok pedig rendszerint a lófő életmódot tar­tották mintának. Mivel viszonylag korán, már a 16. szá­zad végétől kibontakozott a zabolai szabad székely famí­liák eljobbágyosodása22, a lakosság felét alkotó, neme­seknek alárendelt családok hajlékai egészen a 19. század végéig viszonylag szerény méretűek és berendezésűnek maradtak.23 Husi» Tamás ciiriiVjiíimk lomjai ős a ifi. r;ryliá/. Zabolán, (llajx. Croj'iiss János. I. kép. Basa Tamás kúriája (ORBÁN Balázs, 1869 I. 139.) Az 1848-as jobbágyfelszabadítás után a település gaz­dasági, társadalmi és egyházi életét alapvetően megha­tározó földműves rétegét, közösségét azok a középgaz­da családok alkották, akik korábbi lófőkből és gyalogok­ból, valamint tehetősebb telkes jobbágyokból származ­tak. Elsősorban ennél a feltörekvő gazda rétegnél hono­sodott meg legkorábban, a 19. század utolsó évtizedétől kezdődően, a viszonylag keskeny, útfelőli tisztaszobából, középen hálóból, majd konyhából és kamrából álló, az udvar felől pedig tornáccal díszített háztípus.24 A település folyamatos fejlődését, korai polgárosodá­sát a helyben élő értelmiségiek (lelkészek, kántortanítók, jegyzők, orvosok, mérnökök) is alapvetően meghatároz­ták. Mivel rendszerint távolabbi vidékekről, helységek­ből érkeztek, folyamatosan meghonosították az akkor népszerű, legtöbbször városi eredetű életmód- és lakás­mintákat a zabolai gazdacsaládok körében is, különösen az 1867-es kiegyezést követő békebeli időkben.25 A település természetes erőforrásait meghatározó földrajzi környezete szintén alapvetően meghatározta nem­csak a zabolaiak megélhetőségét és mindennapi életét, 22 POZSONY Ferenc 2012. 31., I 10-1 11. 23 Lásd SZŐCSNÉ GAZDA Enikő 20IS. 155-180. 24 FURU Árpád 2016. I4„ TÖRŐ Balázs 201 1.296-297. 25 POZSONY Ferenc 2012. 58-75. 26 SZABÓ Árpád Töhötöm 2003. 121. 2. kép. Mikes család udvarháza (ORBÁN Balázs, 1869 I. 143.) hanem épített kultúráját is. Az ide letelepített székely családok évszázadokon át elsősorban földműveléssel fog­lalkoztak a Feketeügy folyó lapályán, azonban forgótőké­jüket mindig nagyállataik jelentették. A faluban elsősor­ban szarvasmarhákat tenyésztettek, lovakat csak a 20. század első felében kezdtek alkalmazni nagyobb mérték­ben családi gazdaságaikban. Mivel a falu hatalmas erdő­ségekkel rendelkezett, a helybeliek életében a fakiter­melés, különösen télen, nyáron pedig a havasi legeltetés, szintén meghatározó szerepet játszott. Zabola település- és utcaszerkezete a székelyföldi, havasalji, völgységi falvak alapvető jellegzetességeit kö­veti, tehát utcái párhuzamosan haladnak a hegyekből le­futó patakokkal, azoknak védett völgyében.26 A község Fe/szegnek nevezett, keleti részén egyesül a Berecki-ha- vasokból eredő Gyepű- és Bakara-patak. A település má­sik területi egysége a Hegymege, amely az Orbai-patak völgyében fekszik. A Felszegből és a Hegymegéről lefo­lyó patakok a falu központjában, a református vártemp­lom közelében egyesülnek, ahol a hegyek lábánál, a Kéz- divásárhelyi-medence szélén áthalad a Kovásznát Kézdi- vásárhellyel összekötő megyei út. Ettől a főúttól nyugat­ra, a medence sík vidéke felé fekszik a falu harmadik, A/szegnek nevezett része, melyet a Gyepű- és az Orbai­305

Next

/
Thumbnails
Contents