Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
BARTHA ELEK: Keresztek, szobrok, kápolnák néprajzáról és funkcionális kérdéseiről
követően immár hosszabb idő alatt válik a környezet vallási szempontból egyre tagoltabbá. A szakrális környezet legszembetűnőbb tájformáló erejű építményei az utak mentén, a határban vagy a település belterületén emelt keresztek, kápolnák, kálváriák, vallásos tárgyú szobrok. Morfológiailag ezek különálló típust képviselnek, és eltérő az a vallásos tartalom is, amelyet hordoznak. Egy Szent Donát-, Szent Flórián- vagy Szent Antal-szobor természetszerűleg más jelentéstartalmat közvetít, mint egy kereszt, vagy mint egy Mária- kápolna. Más a hitéletben betöltött feladatköre is. A tartalmi kérdést félretéve funkcionálisan mégis együvé sorolja őket az a speciális szerepkör, amelyet a népi vallásgyakorlásban, mint a környezet szakralizációjának objektumai, sok helyütt a mai napig betöltenek. A 20. század utolsó harmadában, a vallási néprajzi kutatások újraindulásának éveiben szinte közhelyszámba ment az a megállapítás, hogy az utak mentén emelt keresztek kívül rekedtek a néprajzi érdeklődés körén. Ezt fogalmazta meg a 70-es évek végén BÁLINT Sándor4, TÜSKÉS Gábor5, és 1980-ban vallási néprajzi monográfiájában hasonlóan nyilatkozott e sorok írója6, valamint ugyanebben az évben egy másik munkájában TÜSKÉS Gábor.7 Eközben pedig egyre-másra születtek, illetve megszületőben voltak hasonló témájú helyi feldolgozások és ösz- szefoglalások. Hatással volt a téma kutatására a nemzetközi szakirodalom, abban az időben főként a német nyelv- területen folyó munka, amelynek híre időről-időre a hazai szaklapok tudósításaiban is felbukkan.8 Nem beszélve arról, hogy a magyarországi keresztekről már a hetvenes évek végén jelentek meg írások külföldi szakfolyóiratokban.9 Az útszéli keresztek, mint a provinciális művészet emlékei, a népművészeti, néprajzi szintéziseinkben is helyet kaptak.10 * A magyarországi kutatás a fentebb említett összefoglalásokon, figyelemkeltő írásokon túl" lokális, kistáji feldolgozásokból áll.12 Ez utóbbiakban, különösen TÜSKÉS Gábor, RÉTHELYI János és FEKETE János tanulmányaiban, megfigyelhető bizonyos, - a téma nagyságrendjével arányos - monografikus igény, és ezzel együtt a gondolatmenet párhuzamos vonásai. Foglalkoznak a szerzők a keresztek állíttatásával, azok településföldrajzi, formai, művészeti jellemzőivel, készítőik, a mesterek, műhelyek történetével, valamint a keresztek használatának, folklórjának kérdéseivel. Figyelemre méltóak az 1980-as évek végéig elért eredmények, amelyeknek köszönhető, hogy azt követően nagy ütemben bővült a rendelkezésre álló anyag a Kárpát-medence valamennyi régiójában. Mindez pedig elegendő ahhoz, hogy a szakrális táj működésének rendszerébe megpróbáljuk beilleszteni, és hogy ezen a rendszeren belül vizsgálni lehessen ezen objektumokat. A keresztek, szobrok és más szabadtéri szakrális építmények, több vonatkozásban is szoros kölcsönhatásban állnak az őket magába foglaló tájjal. Az egyik lehetséges megközelítés történeti jellegű: ezek a létesítmények a környezet szakralizációjának nevezett folyamatnak köszönhetik létüket, annak eredményei és egyúttal kultusztörténeti emlékek is. Mindez nem jelent feltétlenül sok évszázados visszatekintést, hiszen a közelmúltban állított keresztek, szobrok is hasonló törekvéseknek köszönhetik létüket, még ha a közvetlen okok koronként és alkalmanként mutatnak is eltéréseket. A probléma fontosságára utal, hogy szinte valameny- nyi e témával foglalkozó munka kitér az állíttatás körülményeire. A keresztek, szobrok, kisemlékek emelésének oka és célja igen sokféle lehet, az adatokból mégis kiszűrhető néhány általánosabb, korra, helyre jellemző tényező. A 15-16. századból származó adatok szerint ekkor már volt példa úgynevezett „engesztelő” keresztek állít- tatására, amellyel a gyilkosságban vétkesek nyerhettek bocsánatot.13 A 18. században a barokk vallásosság szintén kedvezett a keresztállításnak. A missziós körutak alkalmával sokhelyütt állíttattak kereszteket, amelyek azután sokak számára váltak imák, könyörgések színhelyévé.14 A Keszthely-környéki falvak keresztállításának indítékaiként RÉTHELYI János a következőket sorolja fel: a falvak bejáratának jelzése (köszöntés, búcsúztatás), a templom körüli keresztállítás, temetői kereszt, „engesztelő” kereszt (halott emlékére), hálaadó kereszt a háborúból való hazatérés örömére.15 16 Ezenkívül tudunk még fogadalomból, betegség, járványok idején állított keresztekről, s nagy számban olyan esetekről is, amikor a keresztet állíttató család saját magának kívánt a kegyes felajánlás révén emléket állítani. Meg kell említeni azt a gyakorlatot is, amely szerint mágikus jelentőségű helyekre, keresztutakra szintén emeltek kereszteket a gonosz erők távoltartására. 4 BÁLINT Sándor 1977. 34S. 5 TÜSKÉS Gábor 1977. 6 BARTHA Elek 1980. 24. 7 TÜSKÉS Gábor 1980. 98. 8 Vö. GYÖRGYI Erzsébet 1978; TÜSKÉS Gábor 1977. Jó nemzetközi szakirodalmat nyújt: MEYER, Georg-JAKOBFRECKMANN, Klaus 1977. 1979-80; WAGNER, Georg 1960. stb. 9 KUNT Ernő 1978; TÜSKÉS Gábor 1979. 10 HOFER Tamás-FÉL Edit 1975.; L. VARGA Zsuzsa 1982. 435-137. I I Vö. például RÉTHELYI János 1979.; SÜMEGI György 1978.; TÜSKÉS Gábor 1978. 12 BÁLINT Sándor 1980. 334-336; BARTHA Elek 1980.; FEKETE János 1984.; RÉTHELYI János 1984.; TÜSKÉS Gábor 1980. 13 TÜSKÉS Gábor 1980. 99. 14 JÁNOSI Gyula 1935.42-43. 15 RÉTHELYI János 1984. 54-55. 16 BARNA Gábor 1984. 333. 252
