Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
BARTHA ELEK: Keresztek, szobrok, kápolnák néprajzáról és funkcionális kérdéseiről
Szembetűnő, hogy a kereszt funkciója milyen szorosan összefügg a tájban elfoglalt helyével. Olyannyira, hogy - amint a fenti példából is láthattuk - állíttatásának indítékaként sok esetben elegendő a helyet megemlíteni (templomkereszt, határkereszt stb.). A katolikus (és az ortodox) vallásgyakorlás egyenesen megköveteli, hogy a tér bizonyos pontjain keresztek, vagy legalább más vallásos objektumok, tér-elemek legyenek. A keresztek a térben a közösség környezetének szakrális inhomogenitását hordozzák, azon belül bizonyos funkciókat tekintve szakrális központokat alkotnak. Adott esetben még a templom funkcióit, vagy annak egy részét is viselik. Répáshután például még a közelmúltban is úgy tartották, hogy a boszorkányok karácsony éjféli felismerése, azonosítása nemcsak a templomban, de az iskola előtti keresztnél is lehetséges.16 Elképzelhetetlen tehát, hogy a közösségi vallásos megnyilvánulások szakrális értelemben neutrális környezetben menjenek végbe. Még az itt kivételként szóba jöhető belső terek esetében is megfigyelhető az alkalomra való előzetes átrendeződés. Keszthely környékén a teret átmenetileg önmagában is megengesztelő úrnapi sátrakat is a keresztek tövében állítják fel.17 A keresztek mindenesetre a hosszú időre szóló térszakralizáció objektumai, ilyen módon pedig a hitéletre gyakorolt hatásuk is nemzedékeken át érezhető. Mindehhez az is hozzátartozik, hogy - amint azt az idézett indítékok is tanúsítják - gyakran a leendő kereszt helyét is a tér valamely már meglévő csomópontján jelölték ki: a templom mellett, a temetőben, a keresztútnál, esetleg más kitüntetett helyszínen. Az objektumok további éltében azonban az állíttatásuk idején érvényes körülmények, a szándék és az elhatározás motívumai háttérbe szorulnak, felszentelésüktől fogva pedig a keresztek önmagukban is teljes értékű vallásgyakorlási helyekké válnak. Egy kereszt ünnepélyes felszentelése önmagában is fontos és emlékezetes esemény, jeles nap egy közösség hitéletében. Nagy számban jelennek meg a szertartáson a hívek a helyi egyházközségből és a környékbeli plébániákról, parókiákról, maga a szertartás pedig sok esetben több pap részvételével zajlik.18 A felszentelés a kereszt funkciójában minőségi változást jelent, ezáltal nyeri azt a szakrális többletet, amellyel a környezet többi létesítményével szemben rendelkezik. Erre vezethető vissza az Tüskés Gábor által közölt abaligeti hagyomány, hogy aki valamely okból fel nem szentelt „pogánykeresztnél” végez könyörgést, annak kérése nem nyer meghallgatást.19 A keresztek jelentősége a hagyományos vallásosságon belül a vallásgyakorlásban mutatkozik meg legszembetűnőbben. Részint annak révén, hogy helyszínt nyújt bizonyos vallásgyakorlási formákhoz, részint pedig azáltal, hogy mint a kultusz tárgya, önmagában is ihletője egyes egyházi szertartásoknak, laikus ájtatosságoknak, rítusoknak. A katolikus parasztság egésze gyakorlója volt - és részben még ma is gyakorolja - a kereszt ihlette gesztusoknak, egyszerű vallásos megnyilvánulásoknak. Mellette elhaladva a tiszteletadás általános formája a keresztvetés, kalapemelés, amely gyakran rövid fohásszal, könyörgéssel is párosul. Hasonló gesztusokkal találkozhattunk korábban a szekéren közlekedőknél, újabban inkább az a tapasztalat, hogy a tömegközlekedési eszközök igény- bevételekor vagy a gépjárművek utasai részéről a tiszteletadásnak ez a formája többnyire elmarad.20 Kultuszhelynek számítottak az út menti keresztek a gyalogos búcsújárás idején is. A búcsúsok az útjukba eső kereszteknél megálltak, közös imát végeztek, esetleg rövid pihenőt tartottak.21 Csíkszentdomokos közelében egy keresztnek saját búcsúja is van. A Pásztorbükk oldalában 1816 óta tölgyfakereszt áll, amelyet Báthory bíborosfejedelem meggyilkolásának emlékére emeltek. Búcsúja mindenszentek napjára esik, amikor a hívek a negyvenes években még processzióval vonultak ki a faluból a kereszthez.22 A távolabbi falvakból is sokak által látogatott Kisasszony-napi sümegi búcsú előtt a Várvölgy főutcáján álló kereszteket bemeszelték, hogy illő módon fogadják a zarándokokat.23 A megújuló csíksomlyói gyalogos zarándoklatok alkalmával a Csíkmindszent irányából érkező búcsúskeresztek a .Vereskép” előtt állnak meg és végzik el közös imádságukat. Egyházi szertartásokat, liturgikus eseményeket is szoktak a kereszteknél tartani. Mindenekelőtt olyan szertartásokat, amelyek a Szent Kereszt tiszteletéhez tartoznak.24 Katolikus vidékeinken az áldozócsütörtök hetében az úgynevezett keresztjáró napokon a hívek felkeresték az útmenti kereszteket. Csépán a templomban gyülekeztek a hívek, majd az énekes emberek vezetésével végiglátogatták a falubeli kereszteket. Közben a mindenszentek litániáját végezték, és fájdalmas énekeket énekeltek. A szertartás a 40-es években maradt el.25 Kiskunfélegyházán ünnepélyes körmenettel vonultak az újtemplomból az ótemplomba és vissza, miközben az útjukba eső kereszteknél ájtatosságot végeztek.26 A ke17 RÉTHELYI János 1984. 55. 18 A részletesebb leírást lásd: FEKETE János 1984. 90. 19 TÜSKÉS Gábor 1980. 111. 20 BARTHA Elek 1980. 28. 21 Vő. BARNA Gábor 1988.; BÁLINT Sándor 1936.; BÁLINT Sándor 1939.; BÁRTH János 1980.; DÁM Ince 1943.; NÁDASI Éva 1981.; SCHRAM Ferenc 1968. stb. 22 SZÉKELY László 1943. 25.; ORBÁN Balázs 1868-1873. II.: 90-92. 23 RÉTHELYI János 1984. 55. 24 BÁLINT Sándor 1977. I. 349. 25 BARNA Gábor 1982. 386-387. 26 FEKETE János 1984. 91. 253
