Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

KEMECSI LAJOS: Múzeumépület és paradigmaváltás

ben a kultúrtáj - jellemzőinek bemutatásához szervesen kapcsolódnak a múzeumszerű működést lehetővé tevő építmények, s ezek koncepciózus tervezése és építése módot kínál erőteljes önreflexív folyamatok generálására is. Ezzel a lehetőséggel minden esetben érdemes élnie a szabadtéri múzeumoknak is."

Nem célom ebben az írásban az imént jelzésszerűen felsorolt szabadtéri múzeumi stratégia- és paradigmaváltások részletes elemzése,11 12 viszont elengedhetetlen annak a szerepnek a hangsúlyozása, amit az intézmény menedzselési területén betöltött Cseri Miklós az utóbbi évtizedekben Szentendrén. Arra a tevékenységi körre utalok, amelyre legjobb esetben, mint a szigorúan vett szak- tudományi munkát akadályozóra szokás hivatkozni.

Minden kutatói-muzeológusi életműre elmaradhatat- lanul hatással van az érintett hivatali elfoglaltsága, adminisztratív munkaköreinek elkötelezett betöltése. Ez az a munka, melynek mérhető eredményei rendszerint nem publikációkban, tudományos fokozatokban realizálódnak, hanem az érintett intézmény működési feltételeinek biztosításában és a sikeres infrastrukturális fejlesztésekben. S ez az a tevékenység, melyre a nagy, nemzetközi téren is fokozott érdeklődést kiváltó programok „árnyékában” kevesebb figyelem hárul.

Tanulmányom második részében a Néprajzi Múzeum aktuális új épületének bemutatására építve jelzem az intézményi stratégia és múzeumi paradigmaváltás jelentőségét. Az intézmény 145 évre visszanyúló történetében gyakorlatilag a mai napig küzdött a saját múzeumépület megvalósításáért. Az egyes - akár ideiglenesnek, akár véglegesnek tervezett - költözések alkalmat kínáltak az intézmény aktuális vezetőinek a múzeumi stratégia és paradigma módosítására, formálására és korszerűsítésére. A néprajzi gyűjtemény zaklatott története során alapításától 1872-től 1892-ig a Magyar Nemzeti Múzeum épületében működött.13 1892-ben átmeneti megoldásként a Várkert Bazárba költöztették. 1893-ban az alkalmatlan Várkert Bazárból a tárgyakat a Csillag utca 8. szám alá, a Kálvin tér szomszédságába menekítették.14 Az intézmény a bérház lakásaiban, egyre növekvő alapterületen működött, és itt készült első állandó kiállítása is. Ekkor zajlott az intézmény történetének Jankó János által irányított alapvető jelentőségű folyamata, melynek eredményeként a múzeum újradefiniálta magát, küldetését és koncepcióját.15 Gyakorlatilag ez az időszak az intézményi paradigmaváltás és stratégiaformálás kitüntetett időpontjaként értékelhető és egyértelműen kötődik a költözés aktusához.

1906-ban a korábbi szűkös helyről a Millenniumi Kiállításból megmaradt Városligeti Iparcsarnok üresen álló épületébe költöztették a Múzeumot. A folyamatot szervező Semayer Vilibáld igazgató a költözés egyik előnyeként jelezte, hogy a Városligetben lévő többi múzeum látogatói számára is elérhető lesz az új helyen az intézmény, ezáltal látogatottsága jelentősen növekszik.16 Semayer átfogó stratégiát készített a költözés apropóját felhasználva, melyben olyan korszerű elemek is szerepeltek, mint a napjainkban is célként megjelölt gyermekeknek szánt külön kiállítótér, a filmvetítésre is alkalmas előadóterem, illetve a bolthelyiség is.17 A Néprajzi Múzeum iparcsarnoki története idején számos terv született újabb ideiglenes és állandó épület megszerzésére, építésére, a régi bővítésére.18 Az épületet és a gyűjteményt ért viharkár miatt 1924-ben költözött a múzeum a Tisztviselőtelepi Gimnázium üres épületébe.19 A népligeti iskolaépületben (Könyves Kálmán körút 40.) 1929-től harminc teremben tárta a múzeum a látogatók elé rendkívül gazdag anyagát a magyar népi kultúráról és a világ népeiről.20 Az új helyszínen a Néprajzi Múzeum egyértelműen a magyar néprajz vezető tudományos intézménye lett Bátky Zsigmond igazgatása idején, egy újabb meghatározó stratégiai irányváltást is megvalósítva.21

A múzeum formális önállóságát 1947-ben nyerte el, amikor szervezetileg is kivált a Nemzeti Múzeum kötelékéből, és országos hatáskörű önálló intézmény lett. Hoffmann Tamás főigazgató aktív szerepvállalása eredményezte, hogy az intézmény 1975-ben beköltözött a Kúria volt épületébe a Kossuth téren.22 A fiatal és agilis főigazgató már 1969-ben elhangzott iránymutató előadásában jelezte a megítélése szerint korszerűtlenné vált tudományos szemlélet átalakításának igényét és irányát is. Hoffmann Tamás azt a nézetet képviselte, hogy a néprajz az iparosodás előtti világ történettudománya. A Néprajzi Múzeumban a nagy történeti folyamatok dokumentálását és rekonstruálását tekintette kiemelt feladatnak.23 A Kúria épületének alkalmas múzeumi térré formálása hosszú és kitartó munkát igényelt a munkatársaktól. A Néprajzi Múzeum az 1990-es évek végén Fejős Zoltán főigazgató irányításával átfogó tervek alapján lépésenként újraformálta az épület múzeumi funkciókat szolgá11 KEMECSI Lajos 2010. 176.

12 Biztos vagyok abban, hogy az elkövetkező intézménytörténeti jubileum kiváló lehetőségeket kínál erre a feladatra.

13 KOSA László 1989. 130-131. SELMECZI KOVÁCS Attila 1989. 7-8. Legutóbbi vonatkozó írások: GRANASZTÓI Péter 2016,; KEMECSI Lajos 2016.

14 PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011.75.

15 GYARMATI János 2013.35.

16 SEMAYER Vilibáld 1906. 84. Idézi SELMECZI KOVÁCS Attila 1989. 13. Hasonló érvek a jelenlegi költözés kapcsán is felmerülnek.

17 GYARMATI János 2013. 37.

18 GYARMATI János 2013. 37. SZEMKEŐ Endre 1997. 74.

19 SELMECZI KOVÁCS Attila 1989. 15.

20 GRANASZTÓI Péter-SEDLMAYER Krisztina-VÁMOS-LOVAY Zsuzsa 2012.

21 KOSA László 1989. 159. PALÁDI-KOVÁCS Attila 2011.85.

22 SELMECZI KOVÁCS Attila 1989. 23.

23 HOFFMANN Tamás 1970. lásd KEMECSI Lajos 2009. 270-272.

23