Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
H. CSUKÁS GYÖRGYI: Présház és ember
H. Csukás Györgyi PRÉSHÁZ ÉS EMBER A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Bakony Balaton-felvidék tájegységében a kezdetektől szerepelt szőlőhegyi épületek bemutatása. A ma is érvényes telepítési terv szerint a három szőlőhegyi épület egyike olyan kétszintes, a korstílusok jegyeit is felmutató kisnemesi présház, amelyben árutermelés is folyt.1 A következőkben erről az építményről lesz szó: a szőlőhegyről, ahol áll, egykori és jelenlegi tulajdonosairól, a présház szerepéről mindenkori gazdáinak életében. Előzmények Amikor 1976 nyarán az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség megbízásából végigjártam Balatoncsicsó és Szentantalfa szőlőhegyeit, rögtön megragadott a Balatoncsicsó és Dörgicse határán, az Agyaglik dűlőben álló I. kép. A présház felújítás előtt. (KÁLDY Mária felvétele, 1999) kétszintes épület, amely első látásra mindenben megfelelt előzetes elképzeléseinknek.1 2 A pincéről azonban jó ideig semmit sem sikerült megtudni: láthatólag évek óta lakatlanul állt, a hozzá tartozó szőlő kipusztult, környezetét kezdte visszafoglalni a természet. Senkit nem lehetett találni a közelben, aki a pince tulajdonosaira vonatkozóan információt adhatott volna. Szinte az egész szőlőhegy hasonló képet mutatott, művelt szőlőparcellákat, használatban lévő pincéket elvétve lehetett találni. Minthogy a Balatoncsicsóhoz tartozó szőlőhegyeken 1945 előtt igen sok szentjakabfai és balaton- csicsói „sváb” gazda rendelkezett szőlőbirtokkal, a németeket sújtó birtokrendelet következtében a tőlük elvett szőlők parlagon hevertek. A beszolgáltatási rendszer, a kuláküldözések idején sokan önként mondtak le szőlőbirtokukról, félve a zaklatásoktól, de azért is, mert az alacsony beszolgáltatási és felvásárlási árak még a termelési költségeket sem fedezték. A németektől és kulákok- tól elvett földekből, tartalékföldekből már 1950-ben megalakult Balatoncsicsón az Új Elet Termelőszövetkezet, tagjai elsősorban egykori napszámosok, cselédek voltak.3 1959-ben viszont már szinte mindenkit bekénysze- rítettek az újjáalakult termelőszövetkezetbe. A csicsói Petőfi Tsz, amint a Nivegy-völgy falvaiban ekkor alakult termelőszövetkezetek többsége, a szőlőtermelésre nagy súlyt fektetett. Az 1960-as évek végétől állami támogatással hatalmas szőlőrekonstrukció indult, aminek előfeltétele a nagyüzemi művelésre alkalmas nagy táblák kialakítása volt. Az újonnan telepített, kordonos művelésű, nagyobb sortávolságú szőlőtáblákat a géppel művelhető sík területeken, a hegyek lábában alakították ki.4 Háztáji szőlőt a tagok a magukéból választhattak. Az 1970-es évek elején létrehozták a személyi tulajdont, egyéni szőlőművelést biztosító zártkerteket, jellemzően a nagyüzemiig nehezen művelhető szőlőhegyeken. A Nivegy- völgyi falvak termelőszövetkezeteinek egyesülésével 1974-ben alakult Zánkai Magyar Tenger Termelőszövetkezet támogatta a tagok háztáji szőlőművelését, ameny- nyiben a nagyüzemi művelésmódot alkalmazzák a háztájiban is. Mindez oda vezetett, hogy a fellendülő háztáji szőlőtermelés sem a fáradságosan művelhető, merede- kebb, tagoltabb hegyoldalakat vette újra birtokba, noha 1 H. CSUKÁS Györgyi 2014. 17., I8„ 21., 24., 26-27. 2 SZNM MNÉA-A 790. Balatoncsicsó - szőlőhegykutatás. A helyi nyelvhasználatban a „pince” nemcsak a bortároló helyiséget, hanem az egész építményt is jelöli. Néha ilyen, tágabb értelemben használjuk mi is a „pince” szót. 3 LAPOSA József 1988. 32-34.; LICHTNECKERT András 1990. 329-342.; VERESS D. Csaba 2000. 304-331. 4 LAPOSA József 1988. 33.; LICHTNECKERT András 1990. 354-365, 372.; VERESS D. Csaba 2000. 33-337. 225
