Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

H. CSUKÁS GYÖRGYI: Présház és ember

szőlőtermelés szempontjából ezek biztosították volna a legkedvezőbb feltételeket.5 Sok présház gazdátlanná vált, területe elvadult, visszaerdősödött.

Amikor az 1980-as években vissza-visszatértem a helyszínre, kezdett élet költözni a szőlőhegyre A szőlő nélküli pincéket városiak kezdték felvásárolni nyaralónak. Ez a folyamat akkor erősödött fel a Balatontól távolabbi szőlőhegyeken is, amikor a közvetlen parti településeken időszakosan építési tilalmat vezettek be. Akkoriban a vonatjegy és az üzemanyag is viszonylag olcsó volt, így városiak, főként budapestiek is nagy számmal vásároltak présházakat a fővárostól távoli szőlőhegyeken.6 A rendszerváltást követően a hegyoldalakon is megindult a szőlőtelepítés. A Nivegy-völgyi falvakat tömörítő, 1974-ban alakult Zánkai Magyar Tenger Termelőszövetkezet szőlői részben a tagi-alkalmazotti részarányos földalapból, részben a kárpótlási alapból árverés útján ismét magántulajdonba kerültek.7 A szőlők jelentős részét környékbeli családok vették művelésbe. A korszerű szőlőművelésre nagy súlyt fektető termelőszövetkezetnél elsajátított módszereket immár a magángazdaságukban is alkalmazva, életképes, egyre növekvő családi gazdaságok alakultak. A Balatonfüred-csopaki borvidékhez tartozó Tagyon és Szentantalfa szőlőhegyei mára a legintenzívebben művelt Balaton-felvidéki szőlőterületek közé tartoznak.8 A Ba- lázs-hegyen, amint a folytatásában elterülő Agyaglik-dű- lőben is, évről évre újabb területeket telepítenek be szőlővel, a meredekebb hegyoldalakra azonban még mindig nem a szőlőültetvények a jellemzők.

2. kép. A Szt. Balázs-hegy a templomrommal, új szőlőtelepítésekkel. (H. CSUKÁS Györgyi felvétele, 2009)

Ma mozaikszerűen helyezkednek el a közeli falvakban élők megmaradt, vagy a kárpótláskor szerzett kisebb szőlőparcellái, a több hektáros családi birtokok táblái, a nyaralóként hasznosított présházak és a pusztuló pincék, elvadult környezetükkel. A terület 1997 óta a Balaton-felvidék Nemzeti Park része.

Amikor 1997-ben épülni kezdett a Bakony, Balaton- felvidék tájegység, sor került a hiteles másolatként felépítendő présház felmérésére, vizsgálatára.9 Berendezése inkább raktár képét mutatta, az azonban látszott, hogy utolsó periódusában lakásként használták. A pince a kis-dörgicsei Sárffy családé volt. Utolsó lakója, Schandl Lajosné Sárffy Gizella már 1978-ban meghalt. Azok a kutatások, amelyek a présházra, az azt használó nemesi eredetű Sárffy családra vonatkoztak, számos olyan tanulsággal jártak, amelyek sokkal tágabb körben érvényesek és hasznosíthatók: mint csepp a tengerben felvillantják egy jellegzetes társadalmi, vagyoni réteg birtokviszonyait, szőlő- és bortermelésének jellegzetességeit korszakokon átívelően.

A présház és az azt használó családok történetét három korszakra bontva ismertetem:

1. Amikor a présház és pince eredeti funkciójának megfelelően a szőlőfeldolgozás, bortárolás színtereként üzemelt, a szoba, az istálló az extraneus birtokos, illetve a szőlőt művelő napszámosok időszakos ott-tartózkodását szolgálta;

2. Amikor utolsó tulajdonosa Kis-Dörgicséről kiköltözött a szőlőhegyre, és az épületet lakóházként használta;

3. Végül, amikor jelenlegi tulajdonosai a felújított pincét elsődlegesen nyaralónak használják.

Megjegyzendő, hogy a 2. és 3. korszakban is folyt, folyik a telken szőlőművelés. Az I. korszakra vonatkozóan döntően archív forrásokra támaszkodhattam, a 2. korszak rekonstruálásához felhasználtam a pincénél talált iratokat és a rokonok visszaemlékezéseit is.

I. korszak: a présház, mint külterületi üzem

A présház a Balatoncsicsóhoz tartozó Szent Balázs- hegy folytatásában, az Agyaglik dűlőben található, Bala- toncsicsó, Alsó-Dörgicse és Szentantalfa határán, meglehetősen távol Balatoncsicsó falutól.

A Szent Balázs-hegy, mint a Veszprémi Püspökségnek egy török-korban elpusztult faluja, Szentbalázs helyén létrejött szőlőhegy, külön tagként kapcsolódik Balatoncsicsó határához, amely egykor szintén a Veszprémi Püspökség birtoka volt.10 Az Agyaglik dűlő nagyobbik része már Alsó-Dörgicse határában fekszik. Mint a dűlőnév is mutatja, földje a szomszédos, köves területekével ellentétben agyagtalaj.

5 LAPOSA József 1988. 23.; UCHTNECKERT András 1990. 365., 372.

6 LAPOSA József 1988. 35-38.

7 VERESS D. Csaba 2000. 354, 376. A szövetkezet 1992-ben Zánka és Környéke Pinceszövetkezetté alakult, amely a tagok termelte szőlő és hordós bor felvásárlásával, tárolásával, értékesítésével foglalkozik.

8 UCHTNECKERT András 1990.; LAPOSA József 1988. 34.

9 SZNM MNÉA-E 314/2/2—5. BÚZÁS Miklós felmérése.; SZNM MNÉA-E 3 14/5/1 -82. H. CSUKÁS Györgyi szöveges és fotódokumentációja.

10 KOVACSICS József - ILA Bálint 1988. 367. Az 1858-as kataszteri térképen a Szt. Balázs-hegy Szentjakabfa tartozéka, noha egy 1746-os vizi- tációban és egy 1802-es összeírásban Balatoncsicsóhoz tartozó pusztaként említik, és ma is Balatoncsicsóhoz tartozik. 1858-ban a szóban forgó présház még a Szt. Balázs dűlőben lett felsorolva.

226