Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
KEMECSI LAJOS: Múzeumépület és paradigmaváltás
Kemecsi Lajos MÚZEUMÉPÜLET ÉS PARADIGMAVÁLTÁS A hazai társadalomtudományban kialakult és rögzülni látszó gyakorlat, hogy jeles kerek születésnapok alkalmából az ünnepeltet köszöntő írásokat közreadó kötetek jelennek meg. Tanulságos annak a folyamatnak a felismerése, hogy a hazai sajátos tudománymetriai helyzet miatt a publikációs kényszernek is engedve születnek szép számmal ilyen tanulmányok. A kutatók - akik lehetőséget kapnak/találnak erre - egy-egy ünnepi kötetben sajnálatos módon gyakran az ünnepekhez csak lazán kötődő témákat feldolgozó cikkekkel szerepelnek. Számomra nem szimpatikus ez a gyakorlat, s igyekszem is elkerülni minden esetben. így teszek jelen tanulmányban is, ahol a hatvan esztendős Cseri Miklóst köszöntő kötet számára megfogalmazott gondolatokat foglaltam össze. Véleményem szerint az új múzeumépületek megépülése és az intézményi paradigmaváltás és stratégia összefüggései általános tanulságokat is hordoznak, és mesz- sze túlmutatnak az egyes érintett múzeumok működési feltételeinek keretein. A tanulmány aktuális témaválasztását messzemenően indokolja a Néprajzi Múzeum költözésével kapcsolatos diskurzus megélénkülése is. A múzeumi épületek bárhol a világban a közvetlen emblematikus építészeti, várostervezési jelleg, illetve az intézményi átalakulások és útkeresések révén egyre bővülő funkciókeresésen túl a múzeum mint intézmény konstrukcióját is leképezik. A tanulmány sarokpontjaként leszögezhető, hogy egy-egy múzeum új épületének megépülése és egy költözés semmi esetre sem jelenti a meglévő intézmény változatlan áttelepítését, hanem minden szempontból az intézmény újragondolását igényli.1 Az ünnepeltet köszöntő írásban fel kívánom hívni a figyelmet arra a hazai múzeumi diskurzusban érthetetlen módon kevésbé hangsúlyozott tényre is, hogy a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatójaként Cseri Miklós irányításával az intézménynek helyet adó korszerű új épületek is készültek, párhuzamosan a múzeumi küldetés és tevékenység markáns formálódásával! Ennek a tevékenységi területnek a jelentőségét egyébként maga az ünnepelt is hangsúlyozta egy vele készült interjúban: „Ha egyszer majd azt kérdezik rólam, hogy milyen szerepet játszottam a múzeum életében, akkor feltehetően megkapom majd a »nagy építő« jelzőt, ami nem is fog rosszul esni...”.1 2 A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum alapítása, koncepciójának kialakítása és formálása számos elemzésben olvasható.3 Szintén több publikáció foglalkozik a múzeumi stratégia és paradigma módosításával, mely egyértelműen CSERI Miklós sikeres főigazgatói működéséhez köthető.4 Tanulságosnak ítélem ezen hangsúlyos koncepcionális változások és az intézmény működését alapvetően befolyásoló új épületek megvalósítása közötti viszony kiemelését. Meggyőződésem, hogy a Szabadtéri Néprajzi Múzeum állandó kiállítási egységeinek megvalósítása mentén is értelmezhető intézménytörténet és múzeumi stratégia értékelése elvégezhető a múzeum új raktári és kiszolgáló épületeinek, korszerű központi irodaépületének, illetve bejárati épületének megépülési folyamatát figyelembe véve is. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum gyűjteményeinek részleges elhelyezése, a kiszolgáló műhelyek megteremtése, a korszerű nyilvántartási, illetve állományvédelmi feladatok elvégzésére alkalmas terek kialakítása jelentette azt a biztos hátteret, melyre építve felgyorsulhatott a tájegységek megépítésének folyamata a kétezres évek elején. Ezen háttér nélkül gyakorlatilag kezelhetetlenek lettek volna a koncentrált erőforrásokat igénylő elkövetkező muzeográfiai feladatok. A következő lépcsőben a 2003-ban átadott új irodaépület galériája és az épületben helyet kapó - több fázisban bővített - Néprajzi Látványtár funkciói újabb koncepcionális fordulatot tettek lehetővé.5 Az új épület ösz- szes hasznos alapterülete 3.862 nm volt, ami érdemi bővítésnek számított a korábbi helyzethez képest.6 A gyűjteményfejlesztés, az állandó kiállításokra koncentráló korábbi kiállítási stratégia markánsan átalakultak, és ezt követően érzékelhetően nagyobb teret kaptak az időszaki tárlatok, a tematikus évek az intézmény jellemző projektjei között.7 1 Az általános összefüggésekről lásd korábban KEMECSI Lajos 2010. 2 ENDREI Judit 2005. 112. 3 Például KECSKÉS Péter 1980. CSERI Miklós 1992, 1999. KATONÁNÉ SZENTENDREY Katalin 2004. 4 CSERI Miklós 1992, 2002, CSERI Miklós-SÁRI Zsolt 2014, CSERI Miklós-SÁRI Zsolt 2015. 5 CSERI Miklós 2003. 4-5. 6 Építészeti szempontú bemutatása: http://epiteszforum.hu/a-szentendrei-skanzen-szabadteri-nepraizi-muzeum-uj-irodaepulete. Utolsó letöltés: 2016. május 27. 7 További koncepcionális bővülést jelentettek a képzőművészeti időszaki kiállítások, melyek a Skanzen Galéria működéséhez szorosan kapcsolódtak. 21
